István ifjabb király.
István ifjabb király.
Bélának az ország helyreállítására fordított törekvéseit jelentékenyen megzavarta a közte és fia, István között kitört viszály, mely a Tisza-Maros mentére sem maradt következmények nélkül. A pozsonyi békében István ifjabb király – kárpótlásul Styriáért – az ország nagyobb keleti részét nyerte. E területhez tartozott Csanád és Temes is, vagyis a mai Torontál vármegye.
1263-ban azonban újból kitört a harcz a hatalomért az apa és a fiú között. Béla királynak sikerült István ifjabb király híveinek legnagyobb részét megnyerni. Kán nembeli László vajda, Gyula testvérével együtt a Maros völgyén Erdélybe tört, mire a Marostól délre eső országrészből István hívei elmenekültek. De István vezére, Csák Péter, Dévánál visszaverte László vajdát; erre a Marostól délre eső vidék István uralma alatt maradt, de nem sokáig, mert Keményfia Lőrincz új sereget hozott István ellen, a ki csekély számú híveivel a Barczaságba menekült. Csakhamar azonban megfordult a koczka. István 1264. őszén mindegyre gyarapodó seregével kijött Erdélyből s a tiszai síkság 346felé vette útját, a hol a kunok is hozzá csatlakoztak. 1265-ben azonban István kibékült atyjával és a kötött egyezség szerint megtartotta eddigi országrészét.
IV. Béla király halála után (1270. május 3.) a kunok megrendszabályozása volt V. István király főgondja. A kunok még ekkor is sátrakban laktak, földet nem műveltek, hanem rabszolgákat tartottak s marhatenyésztésből, meg rablásból éltek. István szét akarta őket osztani az országban, de 1272-ben közbejött halála ebben megakadályozta.
