Hunyadi Mátyás.
Hunyadi Mátyás.
V. László király halála után, 1458 január 23-án, a rendek Hunyadi János másodszülött fiát, Mátyást kiáltották ki királynak. Az ifjú király trónralépte után néhány hónappal a törökök ellen indult hadba. A törökök ugyanis 1458 év nyarán betörtek Szerbiába és elfoglalták Galambócz várát. Hunyadi Mátyás rögtön közfelkelést hirdetett, s az egybegyűlt hadak élén Szerbiába nyomult. Október hó 8–24-ig Nándorfehérvárott tartózkodott, majd innen Temesvárra ment, hol november 15–30. között találjuk. Temesvárról november 30-án indult a vármegyén át Szegedre, a deczember 6-ára egybehívott országgyűlésre. A vármegye népe ezen az útján üdvözölte Mátyást első ízben. (Ráth Károly i. m.)
Mátyás király főtörekvése kezdettől fogva a szétzilált védrendszer helyreállítása volt. Erre irányuló intézkedései közűl a vármegyére legfontosabb az volt, hogy Mátyás a nagyobb helységek megfelelő védelmére nagy gondot fordított. Mert bár a Mátyás király hadvezérei a vármegye területére betörő török hadakra több ízben erős csapásokat mértek, egyes kisebb rablócsapatok betörését még sem tudták megakadályozni.
Ezért azután Hangácsi Albert, mihelyt a csanádi püspökséget elfoglalta, hozzáfogott Csanád megerősítéséhez. Mátyás király a püspök előterjesztésére hozzájárult ahhoz, hogy a város kőfallal vétessék körül. A püspök el is készíttette az erődítési terveket, de mivel a városa káptalané volt, ennek kellett volna az erődítési költségeket viselni, ezért Hangácsi püspök felszólította a káptalant, hogy a várfalak és a sánczok erődítési költségeit bocsássa rendelkezésére. A káptalan azonban az erődítési költségek fedezését a püspökség kötelességének tartotta, miből azután per támadt a püspök és a káptalan között és 1459-ben a püspök megkereste a szentszéket, hogy a káptalant a város megerősítésére kötelezze.
Hangácsi Albert erélyes fellépése eredménynyel járt; néhány év mulva Csanád város erődítvényei elkészültek s ettől kezdve vára jelentékeny szerepet játszott a törökök elleni küzdelemben. (Borovszky S. I. 132.)
1462-ben Ali bég, szendrői basa, fenyegette a mai Torontál vármegye területét, azonban a Szokolyi Péter és Mihály vezérlete alatt álló kisebb magyar sereg az ozmánokat kiűzte az alvidékről. Ebben az évben Mátyás király ismét átvonult a mai Torontál vármegye területén. Mátyás király az év őszén, midőn Erdélybe indult a törököktől elűzött Vlád oláh vajda támogatására, Szegeden át a Maros mentén Csanádra ment, hol augusztus 17-én találjuk. Csanádról Torda felé vette útját. (Ráth Károly i. m.)
1463-ban II. Mohamed 150 ezer főből álló seregével Bosznia elfoglalására indult, hogy pedig Mátyás hadait lekösse, Ali bég vezérlete alatt erős sereget küldött a Szerémségbe, de Pongrácz András főpohárnok Alit visszaszorította, a ki e csorbát ki akarván köszörülni, május elején Szendrőnél átkelt a Dunán és Temesvár felé nyomult, hol azonban Pongrácz János erdélyi vajda, készen várta és Temesvár mellett, heves harcz után, visszaszorította. Ali csak kevesedmagával tudott a Dunán átmenekülni. (Millenn. Tört. IV. 206.)
Az 1463. évi hadjárat után Torontál vármegye területe tíz évet meghaladó időn át békében élt. Ez idő alatt az előbbi hadjáratokban elpusztított vidékeket 355a Duna mentén ismét benépesítették. A beköltözködések különösen Zsigmond király uralkodásának végszakától kezdve növekedtek.
Szerbiának Mohamed által 1459-ben történt elfoglalása óta a menekülő szerbek egész tömegei lepték el az Alduna vidékét. Mátyás király a beköltözködő szerbeket a Temes folyótól délre eső vidékeken, leginkább Keve és Pancsal, valamint a Temes folyó és Horom (Ujpalánka) közötti vidékre telepítette le.
A régi Torontál vármegye területe, valamint Temes vármegyének a Temes folyótól éjszakra eső része ekkor még igen népes volt. A szerb családok bevándorlása következtében a görög keleti egyház hívei megszaporodtak, de Mátyás király idejében még nem volt püspökük, a ki a hitközségek ügyeit igazgatta volna, s így míg II. Ulászló király uralkodása alatt a szerb püspökség nem szerveztetett, a Temes vidékén telepedett szerbek a szófiai metropolita alá tartoztak. (Bőhm Lénárt i. m. I. 162.)
1476-ban Ali szendrői bég, a Mihaloghli Iskender fivérekkel egyesülve, négyezer spahival Szendrőnek átkelve a Dunán, Temesvár felé nyomult. A vidéken lakó több főúr, mint a Dóczy testvérek, Böldre (a mai Beodra), Papd, Csatád, Gyertyámos, stb. földesurai, Niffor Imre, Nagy Ambrus és Albert a temesvári őrséggel, továbbá Csepely János a belgrádi őrséggel a törökök elé indult, a kik erre Szendrő felé húzódtak vissza. A magyar hadak Pancsal közelében utólérték s megtámadták a törököket. Az ütközetben a törökök teljes vereséget szenvedtek; Ali bég csak nagy bajjal tudott egy sajkán megmenekülni, de seregének legnagyobb része elpusztult s maga Iskender is súlyosan megsebesült. A győztes magyar sereg az ütközet után a szomszéd völgyben (Nadela Bara) őrzött magyar foglyokat kiszabadította, majd a tábort is felprédálta. A győzelem jeléül 250 foglyot és öt zászlót küldtek Budára.
Mátyás király, hogy a Marostól délre eső országrész védelme erős kezekbe kerüljön, 1478-ban Kinizsi Pált nevezte ki temesi gróffá s rábízta a Marostól délre eső vidék védelmét. Kinizsire várt tehát a feladat, hogy a Végvidék védelmét szervezze, holott ekkor Pancsal (Pancsova), Keve (Temeskubin) oly rossz állapotban volt, hogy a törökök támadásainak nem állhattak volna ellent. Kinizsi meg is felelt a reá háruló feladatnak. Rövid idő alatt kitünő, fegyelmezett sereget szervezett.
1481. év folyamán Iskender basa, ekkor már Szerbia helytartója, ismételten betört a Temes vidékére. Kinizsi, hogy vele leszámoljon, fegyverre szólította a szomszéd vármegyéket s a találkozót november 4-ére a horomi gázlóknál tűzte ki. A vármegyei hadakon kívül eljött Rozgonyi László, Horogszeg ura (Nagykikinda és Zsombolya között), Brankovics Vuk, a becsei (Törökbecse) uradalom birtokosa, Tököly Miklós és András.
A küzdelem Horomnál kezdődött, hol Kinizsi 32 ezer főből álló hadával átkelt a Dunán s a Morava mellett egész Krusováczig nyomult az ellenséges területet széltében-hosszában pusztítva, 50 ezer szerbet és ezer törököt hajtott át a Dunán, a kiket Temesvár környékén telepített le. (Böhm i. m. I. 168.) A törökök kevéssel ezután a Szendrő előtt fekvő Duna-szigeten erődöt építettek, mire Kinizsi Pancsalt, Kevét és Horom helységet palánkokkal erősíttette meg.
1482 év október havának utolsó napjain az új szendrői basa lovasságának élén betört a mai Torontál vármegye területére. De a becskereki mezőn Kinizsi Pál, Brankovics Vuk és Dóczy Péter hadai csatarendben várták s rövid küzdelem után a magyarok a török hadat teljesen szétverték. A törökök háromezer embert, a magyarok ötszázat veszítettek. Tömérdek fogoly, fegyverkészlet s gazdag zsákmány került a magyarok birtokába. A zsákmány javát Kinizsi a Hainburgnál táborozó királynak küldte el.
Mátyás király 1483-ban az új szultánnal, Bajazeddel, három évre fegyverszünetet kötött, melyet 1484-ben további három évre hosszabbítottak meg. A Mátyás király halálát követő trónküzdelmek alatt, 1491 tavaszán, egy török csapat átkelvén a Dunán, előbb Temesvárig, majd Nagyváradig hatolt. Kinizsi azonban résen volt, a visszatérő törököket megtámadta s szétugrasztotta, a foglyokat pedig a legválogatottabb kínzások között végeztette ki.
