Szlávok.
Szlávok.
A 332–34. években a góthok ismét nyugtalankodtak. Constantius úgy csillapította le őket, hogy egész törzseknek lakóhelyet adott Pannoniában és Tráciában. Ekkor már szlávok is laktak a Tisza-Maros vidékén, de sokáig alig adtak magukról valami életjelt, s ekkor még csakis mint a germánok és a szarmaták szolgálatában álló népelemek jöhetnek tekintetbe; önálló szerepet még nem játszanak. A szlávok leginkább mocsarak és nádasok közepén elrejtett földvárakban tanyáztak. Ők már egyes emelkedett pontokat, vagy mocsaraktól védett helyeket földsánczokkal öveztek körül; a hol maguknak és barmaiknak védelmet találtak. Ily földvárak nyomaira akadunk a Törökbecse község határához tartozó Borjas pusztán, mely nagy terjedelmű földvár mintegy 30 hold térségen terül el. Jól látható sánczai magaslaton fekszenek, mely beláthatatlan rónaság fölött uralkodik; ezt a rónát egyik oldalról a Tisza védelmezi, a többiről pedig a Tisza iöntései és mocsaras lápjai.
A szlávok emlékét számos helynév is őrzi a mai Torontál vármegye területén. Szláv eredetű helynevek: Morotva a szláv mruthva szóból, a. m. holt víz, mely helynév egy 1211. évi oklevélben Morothwa alakban fordul elő. Oszkola a mai Sárafalva közelében fekvő helység, melyről egy 1466-ban kelt oklevél emlékezik meg, a szláv skula szóból származik, mely koponyacsontot jelent. Palota szintén szláv eredetű helynév, mely egy 1247. évi oklevél szerint Nagycsanádtól nyugatra feküdt. Padé, podvej szóból származik, a. m. part alatti hely; e helynév már az 12566–1285. évi oklevelekben előfordul. Törösd (Óbesenyő és Csanád között) az 1337–1344. években már fennállott; e helynév a szláv trst = nád szóból képződött. Szőreg, az ószláv sirek = köles szóból származik; e helységet már a Gellért-legenda is említi. A szláv eredetű helynevek közűl kétségkívül legérdekesebb Kanizsa (a mai Törökkanizsa), mely a szláv Knezaha szóból képződött; e szó a szláv nyelvben oly helységet jelent, a hol valamely főnök vagy bíró székelt. A hazai források szerint e helység nevének legrégibb alakja Kenesna volt; ebben az alakban használja Anonymus is. E helyneveket azután a honfoglaló magyarok átvették a meghódolt, vagy meghódított szlávoktól.
