Szenthubert.
Szenthubert.
Szenthubert. A budapest–orsovai vasútvonal mentén fekvő kisközség. Házainak száma 310, lakosaié 1576, a kik mindannyian németajkúak és római katholikusok. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. E helységet Neumann temesvári igazgatósági tanácsos 1771-ben telepítette francziákkal és német gyarmatosokkal. A francziák Lotharingiából a metzi, besanqoni, párisi és luxemburgi egyházmegyékből jöttek ide. A németek pedig Mainz, Trier, Nassau, Würzburg, Ingolstadt és az e városok környékén fekvő falvakból. 1770-ben plébániát, 1771-ben pedig iskolát is emeltek. 1781 után a helységet gróf Ferraris család vásárolta meg, utána a gróf Zichy-Ferraris család birtokába került. 1838-ban gróf Zichy-Ferraris Ferencz volt a földesura. A római katholikus plebánia-templom 1806-ban épült. Van a községben olvasó-, temetkezési, dal- és ifjúsági egyesület, önkéntes tűzoltó-egylet, gazdakör, két pénzintézet, tejszövetkezet, a Bohn M. és társa téglagyára és a Knapp és Hamang gőzmalma. E község határában feküdt hajdan Hollósvár, melyről 1429-ből van okleveles adatunk.
