1848–49-ben.
1848–49-ben.
A márcziusi események a Délvidéken nem várt változásokat idéztek elő. A Duna mentén és Pancsován is legnagyobbrészt szerbek laktak, a kik különféle okok miatt forrongtak, a mihez még a határőrök nagy elégedetlensége járult, a kik érezték, hogy történnie kell valaminek, a mi nyomorult helyzetüket megváltoztatja. Pancsovára 1848 márczius 18-án érkeztek meg az első hírek a bécsi és a pesti eseményekről, a melyek az ifjúság és a város értelmisége körében nagy izgatottságot idéztek elő. Pancsován az első felelős magyar minisztérium kinevezésének a hírére a dolgok nem úgy történtek, mint másutt a szomszéd városokban, hanem alkalmasnak találták az időt arra, hogy a magyar minisztériummal követeléseiket elismertessék. A város oly határozatot hozott, hogy ezentúl mind belső mind külső ügyeiben hivatalos nyelvül a szerb nyelvet fogja használni. Április 8-án szerb küldöttség járt a miniszterelnöknél, hogy ismerje el a szerbek nyelvigényét és nemzetiségi önrendelkezési jogát. De ez nem történt meg s ezzel fölidéződtek a szerbek pusztításai. (25 év Magyarország történetéből, III. 493.)
A karloviczi nagy nemzeti gyűlés után, a mikor a szerb vajdaságot kihirdették, Rajacsics Józsefet pedig pátriárkává és Suplyikácz ezredest az újonnan alakítandó vajdaság vojvodájává választották meg, a központi bizottság (glavni odbor) rendelkezésére Drakulics volt határőri főhadnagynak megparancsolták, hogy a Pancsován levő hadikészleteket foglalja el és Perlasznál vonja össze táborát. A mi meg is történt. Pancsováról szintén nagyobb erősítést küldtek a perlaszi szerb táborba, a mely július 15-én támadta meg a magyarokat; ugyanazon a napon, a melyen Rajacsics pátriárka Insbruckból Pancsovára érkezett. (Horváth: Magy. ország függ. harczának tört. I. 371.) A Pancsováról Nagybecskerekre vezető országúton a Temes folyó tomasováczi hídfejét szintén megerősítették a szerbek, kiknek a tábora november elején 17.000 emberre és 80 ágyúra rugott. Ezt a sereget a Pestre távozott Kiss Ernő helyettese, Vetter tábornok november 30-án akarta megtámadni, hogy a szerbeket Pancsováig visszaszorítsa és megsemmisítse, de ebben a sűrű köd megakadályozta. (Rüstow: A magy. hadj. tört. I. 81, 83–84.)
Suplyikácz szerb vajda és tábornok Pancsován 1848 deczember 27-én gutaütés következtében meghalt. Két nap múlva, decz. 29-én Kiss Ernő tábornok öt zászlóalj gyalogsággal, több század huszárral és 24 ágyúval megkezdte a szerbek egyik főfészke, Pancsova ellen a támadást. 1849 január 2-án, mások szerint 3-án a város előtt, a jabukai (torontálalmási) oldalon a dolog ütközetre került. A szerbeket Mayerhofer és Knityanin vezették, kik két órai heves és elszánt harcz után Kiss Ernő támadását visszaverték, mire a magyar sereg Nagybecskerekre vonult vissza.
