II. József visszavonja rendeleteit.
II. József visszavonja rendeleteit.
Az országban mindenfelé tetőpontjára hágott az elégedetlenség. A forrongás nőttön nőtt. A nemesség titkos összeesküvéseket forralt. Gúnyiratokat terjesztettek birodalomszerte, melyekben a császár személyét, az oroszokkal kötött szövetséget, de leginkább a czél és haszon nélkül viselt török háborút tették csúffá. Aradon és Temesvárott oly ingerültség vett erőt a lelkeken, hogy a nép már szinte fölkelésről kezdett gondolkodni, sőt már némely magyar ezredek is be voltak avatva a forrongásba. A czél az volt, hogy a törökökkel szövetkezve és a porosz királytól támogatva, helyreállítsák az alkotmányt. A megyék epés kifakadásokkal, az elkeseredés hangján panaszolták a nemzet jogain és szabadságain ejtett sérelmeket. Követelték az országgyűlés mielőbbi összehívását. Mindez mélyen megrendítette a beteg császárt. Végre belátta, hogy a nemzet lázadásba rohan, ha nem teljesíti kívánalmait. Sok lelki tusa után 1790-ik évi jan. 28-án kelt rendeletével eltörölte újításait s mindent abba az állapotba helyezett vissza, melyben 1780-ban találta kivéve a vallási türelem, a lelkészségek szabályozása és a jobbágyok állapota iránti rendeleteit, melyeket teljes épségben megtartatni kívánt.
Temes vármegye 1790. évi márcz. 2-án tartott közgyűlésén hirdette ki József császár visszavonó rendeletét. A gyűlésen Dezséri Bacho János főispáni adminisztrátor elnökölt. „Leírhatatlan volt az egybegyült karok és rendek öröme – mondja a közgyűlési jegyzőkönyv, – hogy mélyen elszomorító évtizedes viszontagságok után ő felsége végre, csupán szóbeli kérésre, elhatározta magát (mit alig lehetett remélni), hogy meghallgassa e hűséges nemzetnek számtalan feljajdulásait és panaszait s ugyanakkor orvosolja is a sebeket, melyeket önkényes intézkedései és 370törvénytelen rendeletei okoztak. Azonban a vigasztalás, melyet nekünk leiratában nyujtotoo, még nem érte el azt a fokot, hogy az ő felsége által szeretett hazánkon ejtett összes sebeket behegesztette volna. A törvények alkotásában a nemzet egyenlő jogú lévén a királylyal, követelik a karok és rendek, hogy az országos ügyek törvényes elintézésére minél előbb az országgyűlés egybehívassék és a császár által továbbra is megtartatni kívánt három rendelet, melyek ellen a megye a fennálló törvények értelmében óvást tesz, országgyűlési határozattal érvénytelenné nyilváníttassék.” Az önkényuralomtól behelyezett megyei tisztviselőket a közgyűlés elmozdította és elrendelte a vármegye restauráczióját. A németnyelvi rendeletre vonatkozólag határozta: „Usu germanicae lingvae, velut peregrinae et in oppressionem nationis intrusae, pro perpetuo profligato, in omnibus latinum et hungaricum idioma adhibeatur”.*
Temes vármegye közgy. jegyzőkönyve 1790.
József császár néhány napra visszavonó rendelete után Szent-István koronáját is elküldte Budára. Ez volt utolsó cselekedete. Február elejétől fogva a császár betegsége mindinkább súlyosbodott, s még febr. 20-án, 49 éves korában meghalt.
