A franczia háborúk.
A franczia háborúk.
1796-tól kezdve tíz éven túl Bonaparte Napoleon diadalmas hadviselése foglalkoztatta Temes vármegye közönségét. Az óriási harcz a magyar nemzet áldozatkészségét is óriási mértékben vette igénybe. Nagy szorultságában Ferencz 1796 nov. 6-ára Pozsonyba országgyűlést hirdetett. A királyi meghívólevélben és előadásokban kérte a magyarokat, mert mindig az ő hűségükben volt a bizalma, hogy „mentsék meg a birodalmat, a vallást és hazát, a trónt és alkotmányt, a nemesi jogokat és kiváltságokat”. Az országgyűlés nemcsak rengeteg hadi segélyt ajánlott fel pénzben, katonában és élelemben, de általános nemesi fölkelésre is késznek nyilatkozott, ha az ellenséget legyőzni s békére szorítani nem lehetne. A hadi adózásban Temes vármegye oly jelentékeny kontingenssel vett részt, hogy szinte csodálni kell, mekkora önmegtagadásra volt képes ez a csak nemrég életbelépett törvényhatóság. A nemesi fölkelésre való előkészületeket Temesvárott 1797. évi Szt. János hava 23-án báró Splényi elnöklésével egy bizottság tette meg. Résztvettek abban Csongrád, Békés, Csanád, Temes, Arad, Torontál és Krassó küldöttei is. Temes vármegye részéről Tormássy. Antal alispán, Deschán József adminisztrátor és Pósfay József voltak jelen. Azt határozták, hogy két sereget állítanak: az egyiket Békés, Csanád, Temes és Torontál nemességéből Lovász Zsigmond temesi főispán, ezredes-kapitány vezérlete alatt. Lovász mellé kinevezik Écskai Lázár Ágostont másodkapitánynak és Pósfayt százados-kapitánynak. Arad, Csongrád és Krassó nemessége állította a második sereget. Temes vármegye még 375papot is adott a fölkelőkhöz, Kiss György gyárváros-külvárosi plebános személyében.* A Temesre eső költségeket így reparcziálták: a kamarai adminisztráczió adott birtokai után 182 lovast, a minek fejében befizetett az operaczionális kasszába 28.270 frt 40 krt, a stipendiális kasszába három hóra 5581 frt 20 krt. A földesurak 232 lovasra levén kötelezve, fizettek az operaczionális kasszába 56.534 frt 58 krt, a stipendiálisba 7987 frt 54 krt. Ezenkívül volt még, a mit a megye szemes terményekben, élelemben és takarmányban adott. „Cassirius” volt Niamessny Antal. Az egész megyei fölkelősereg 265 lovasból állott. Július közepén indultak útnak. Az összpontosítás Szombathely, Körmend, Zalaegerszeg, Csáktornya és Varasd vidékén volt. Ferencz király a nyugati határon megszemlélte ugyan az inzurrekcziót, de tűzbe nem küldte. A campo-formiói béke után hazajöttek a fölkelők. Emléküket Berzsenyi Dániel énekelte meg „A felkelő nemességhez” cz. költeményében.*
Arczképe megvan a gyárvárosi r. k. plebánián.
Hermann Gyöző: Temes vármegye négy utolsó nemesi fölkelése. (Tört. és rég. Értesítő 1911. évf.)
Ám az ország erejét meghaladó áldozatok kárba vesztek. Napoleon 1799-ben újra kezdé az ellenségeskedést. Ferencz a fegyverszünet alatt, 1800 szept. 4-én ismét fölkelésre szólította a megyéket, 45 ezernyi inzurrekczionális sereg gyülekezett a nyugati határon. 1801. évi febr. 9-én Lunnevillében végre békét kötöttek, mire Ferencz ápr. 15-én újra hazabocsátotta a nemesi fölkelést. Tehát ennek a második fölkelésnek sem volt történeti értéke, noha a megyének szintén temérdek költségbe került. Temes vármegye ugyanis három gyalog századot állított ki, melyhez egy lovascsapatot is csatolt. A három gyalogszázad felállításának és három havi eltartásának költségei 30.932 frt 56 krra rúgtak. A lovascsapat pedig 37,190 frtot emésztett föl. Legfeljebb az az örömük volt, hogy látták Ferencz királyt, ki Bécsújhelyen megszemlélte őket és megelégedését nyilvánította. Mikor gróf Gyulai Albert generális hazabocsátotta őket, ápr. 24-én ezt írja Sopronból a megyének „A háborúnak vége, anélkül hogy a fölkelők vére omlott volna, megtartatott az ő bötsös életek. Nagyobb örömet szül ez minden igaz hazafinak szívében, mintha bármely nagy győzelmeknek fényes koszorúival térnének is meg”.*
Hermann: id. m.
De Napoleonnak a nemzeteket és udvarokat sértő gőgje újra fellobbantották a háborút. Angolország roppant pénzösszeget ajánlott a szárazföldi hatalmaknak hadi czélokra. A svéd, nápolyi és orosz udvarok el is fogadták a szövetséget. 1805-ben Ferencz hozzájuk csatlakozott. A háború szept. végén tört ki s noha csak 90 napig tartott, minden eddiginél szerencsétlenebb volt Ausztriára nézve. Napoleon Ulmnál okt. 17-én elfogta Mack osztrák tábornok egész seregét és nov. 12-én bevonult Bécsbe, még mielőtt az orosz sereg megérkezett.
Ferencz okt. 13-ára hívta össze az országgyűlést. Ekkor a veszély már elháríthatatlan volt. Éppen az ulmi szerencsétlenség napján tartották a Pozsonyban egybegyült rendek első ülésüket, hogy a királytól immár harmadszor kért inzurrekczióról határozzanak. A király és a nádor buzdító szavakat intéztek a rendekhez, melyekben ismét a nemzet harczi dicsőségét és a benne helyezett bizalmukat emlegették. A rendek, meghatva a veszély nagyságától, sietve ajánlották meg az eddiginél is nagyobb közönséges fölkelést s nov. 7-én berekesztették a gyűlést. József nádor a királytól teljes hatalommal ruháztatván fel Magyarország közügyeinek vezetésére, figyelmeztette a vármegyéket, hogy lehető leghamarabb szereljék föl az inzurgenseket és indítsák útnak. Mikor a hadak szervezése idehaza megkezdődött, Bécs már a franczia császár hatalmában volt. Sietni kellett tehát hátha a franczia betör Magyarországba. Be is tört Pozsonyba, mielőtt az inzurgenseket összeszedték. Az újonczok élére Temesvár a 18 éves Klapka Józsefet (az 1848-ki szabadságharcz tábornokának atyját) állítá. Az austerlitzi csata után Ferencz végre békét kötött Napoleonnal. Így a harmadik fölkelésre Temes vármegyében már nem volt szükség. A kik már fegyverben állottak, azokat szolgálatban hagyták, fizették és élelmezték a vármegye terhére egész a következő év február haváig. Temes vármegye harmadik inzurrekcziója tehát hasonlóképen eredménytelenül és a megye nagy károsodásával fejeződött be.*
Hermann: id. m.
1809-ben ápr. 9-én, midőn Ferencz ismét hadat izent a franczia császárnak és a magyarokat is fölkelésre szólítá Temes vármegye közgyűlése 139 emberben állapította meg a vármegye zászlaja alá tartózók jegyzékét. Ezek fölszerelési és 376eltartási költségeire 117.813 frt 54 kr. reparcziáltatott. A temesi inzurgensek máj 17-én indultak rendeltetésük helyére, Győrbe. Napoleon máj. 21-én Bécs közelében Aspernnél ütközött meg a Károly főherczeg vezérlete alatt felállított osztrák sereggel. Az iszonyú viadalban, mely 10 ezer franczia életébe került, az osztrák hadak arattak győzelmet. A temesi főlkelők ezúttal a „tsata piatzára” kerültek és Győrnél vettek részt a francziák elleni harczokban. Győr azonban az ellenség kezére jutott. Okt. 14-én békét kötöttek a küzdőfelek, de a temesi inzurgensek csak decz. 3-án indulhattak haza, mikor a francziák az országból kivonultak.
Ez volt az utolsó nemesi fölkelés Temes vármegyében. A vármegye megtett minden lehetöt a hazáért és koronás királyáért. A nehéz idők ellenére erején túl áldozott a honvédelem oltárán. A négy fölkelésben Temesvár városával együtt kerek 350.000 frttal és 1400 inzurgenssel vett részt.*
Hermann: id. m.
