Temesi kormányzók.
Temesi kormányzók.
Utódai a Temesi Bánság kormányzásában német-, franczia-, angol-, olasz-, oroszszármazású osztrák tábornokok voltak. 1733 báró Engelshofen Ferencz Lipót altábornagy ideiglenesen; 1734 gróf Hamilton András altábornagy, később lovassági tábornok; 1738 Neipperg Vilmos Reinhard táborszernagy; 1739 gróf Succow altábornagy; 1740 báró Engelshofen Ferencz Lipót, táborszernagy; 1757 gróf Harsch táborszernagy; 1758 Puebla Antal altábornagy; 1759 báró Lietzen Frigyes Zsigmond, altábornagy; 1769 gróf Mitrovszky Miksa, altábornagy; 1775 báró Zettvicz 357Antal, altábornagy. Midőn a Temesi Bánság kormányzatában, a katonai és polgári ügyek vezetéstét 1751-ben kettéválasztották, polgári v. kamarai elnökökként működtek: 1753 gróf Perlas-Rialph; 1769 Altringeni és Claryi gróf Clary; 1774 báró Berzoviczai Brigido József; 1777 Brigido Pompejus. Ezek a katonai és polgári kormányzók lettek volna hivatva Mercy munkáját folytatni. E föladat teljesítése azonban sok akadályba ütközött.
Hamilton kormányzatát mindjárt legelején, 1735-ben, megzavarta a szomszédos Békés, Csanád és Zaránd vármegyékbe Szegedinacz Péter vezérlete alatt kitört szerb lázadás. A bánsági szerb lakosságnak csak csekély része volt benne. Korán fölfedeztetvén, a nevezett vármegyék erőteljes rendszabályokkal elnyomták. A főczinkosokat halállal büntették. Neippergre végzetteljes szerep várakozott. 1737 tavaszszal megkezdődött Oroszország s Törökország között a háború, melybe mint orosz szövetséges, III. Károly is bebonyolódott. A császár Seckendorf Frigyes tábornagyra bízta a fővezérletet, de a törökök több ízben megvervén az osztrák hadat, az aldunai tartományok nagy részét magukhoz ragadták. A hadműveleteknél Lothringeni Ferencz herczeg Mária Teréziának, akkor még örökös főherczegnőnek férje és Károly főherczeg is jelen voltak. A megvert osztrák sereg alig tudott Orsovánál a Dunán át a Temesi Bánságba menekülni. Csakhamar üldöző török csapatok csapdostak át a Dunán, bevették Orsovát s onnét 1738-ban a hegyszorosokon Karánsebesen és Lugoson át Temesvár felé igyekeztek, temérdek kicsapongásokkal jelölvén útjokat.
Jún. 19-én megérkezett Temesvárra Lothringeni Ferencz és fivére Károly. Az egyesült császári sereg most Lugosra, onnan Karánsebesre, Szlatinára, majd meredek hegyi ösvényeken Teregovára és a domasniczai magaslatokra vonult. Jún. 29-én résztvettek a herczegek egy kémszemlén. A járatlan erdővadonban eltévedvén, életveszedelembe kerültek. Mikorra Vancsa Péter oláh vezér feltalálta és megmentette őket, a törökök már egész Szlatináig szorították vissza a császáriakat. Júl. közepén maga a nagyvezér jött segítségére az ozmánoknak. Visszaverte a császáriakat minden állomásukból Mehádiától Orsováig. Mialatt azután a császáriak Szendrő és Belgrád megmentésére siettek, a törökök elfoglalták Új-Palánkát, bevették Pancsovát s a legkegyetlenebb pusztításokat követték el a fehértemplomi, verseczi, pancsovai, lippai és csákovai kerületekben. Segítette a törököket Rákóczy József is, az elhalt nagy Rákóczi Ferencz idősbik fia, ki a szultántól Erdély fejedelmévé neveztetvén ki, 1738.-ban bujtogató leveleket bocsátott Erdélybe és Magyarországba a császáriak ellen. Növelte a szerencsétlenséget nemcsak az 1738-ban dühöngeni kezdett pestisjárvány, mely évek során ezerszámra gyilkolta Délmagyarország lakosságát, hanem a bánsági oláh parasztok 1739-ki lázadása is, melyet elnyomtak ugyan, de a helyreállított rend a császári hadak balsorsán már mitsem változtatott. A törökök Wallis osztrák tábornok szerbiai hadát nem messze Belgrádtól annyira megverték, hogy vezérük Wallis és a segítségére küldött Neipperg, temesvári kormányzó parancsnok, Villeneufve márki franczia követ által rábeszélve, 1739 szept. 1-én megkötötte a portával 27 évre a legnagyobb mértékben csúfos belgrádi békét, melyet szept. 18-án maga a császár is aláírt. Az egyezmény szerint Belgrád, Szerbia, Bosznia és Oláhország visszaadatott a törököknek; ellenben a Temesi-Bánság a császár uralma alatt maradt a déli és erdélyi határvonalak némi módosításával.
III. Károly e békekötést, mely kedélyét mélyen elszomorítá, nem sokáig élte túl. 1740-ben okt. 18. és 19-ke közti éjjel meghalt. Benne vége szakadt a habsburgi fejedelmi ház férfiágának. Halála napján ágyához hivatván gróf Pálffy János tábornagyot, megköszönte neki a Temesvár visszafoglalásánál tett hősi szolgálatait.
