Gróf Mercy kormányzó.
Gróf Mercy kormányzó.
Választása gróf Mercy Klaudius Florimundus lovassági tábornokra esett, a ki kiváló kegyben állott mind az udvarnál, mind a herczegnél. A herczeg utasításához képest azonnal levezette csapatait az Aldunára, hogy onnan is elűzze a törököt. Néhány hét mulva felszabadult Pancsova, Kubin és Palánka is. Télire Mehádiánál jól elsánczolta magát s a következő évben, Belgrád bevételével, Orsova szintén megtisztult a törököktől.
Mercy első teendője volt most a ,,Temesi Bánság”-ban valamely tartományi kormányt életbeléptetni. Erre vonatkozó munkáját, melynek czíme Haubt-Einrichtungs-Werck, 1716 telén készíté el. Addig pedig, míg kormányzati javaslata felsőbb helyen jóváhagyást nyerend, maga nevezett ki néhány alkalmas férfiút a tartomány főhelyeire, hogy a fegyelmet fenntartsák és a kincstár érdekeit képviseljék. Nevezetes, hogy Mercy gróf ezekre az állásokra, a népet és helyi viszonyokat jól ismerő magyar embereket választott, a kiket alispánoknak nevez. Karánsebesre Hunyadi Sándort, Csákovára Rácz Istvánt, Pancsovára Dimitrovics Izsákot, Márgára Hunyadi Albertet küldé „alispánnal”. Valószínű, hogy ezek az emberek a török uralom végső szakában csakugyan alispánok voltak Temesben. Tudvalevő ugyanis, hogy a magyar vármegyék virtuális élete a hódoltságban csak szunnyadott.
Ez volt az állapot 1717 elején. Mercy tervezetének felsőbb helyen való elbírálását késleltették a Belgrád visszavételére tett hadi készületek. A bécsi udv. főhatóságok a Temesi Bánság közdolgainak intézésére egyelőre Mercy mellé egy ideiglenes kormánytanácsot engedélyeztek, mely Landes-Einrichtungs-Commission néven végezte a közigazgatási, katonai és pénzügyi dolgokat. Másfél esztendeig tartott ez így. Ez alatt Mercy az ország alkotmányos törvényei és szokásai szerint (nach der daselbstigen Landes-Constitution) igazgatta a tartományt. Még nem volt eldöntve Bécsben: vajjon elszakíttassék-e Délmagyarország az anyahazától s külön tartományként kormányoztassék-e osztrák módon, vagy sem? Ezt csak Belgrád elfoglalása után, Mercy „Haupt-Einrichtungs-Werk”-jének tárgyalásakor döntötték el. Addig Mercy, saját jogérzetéből és a vármegyéknek a hódoltság előtti törvényei szerint kormányzott. A legtöbb esetben a belátás és a gyakorlati érzék döntött.
1717-bem őszszel végre napirendre tűzték Bécsben Mercy tervezetét. A főhaditanács, az udv. kamara és a bankalitás tanácsosai tárgyalták ezt az ügyet. Savoyai Jenő ajánlatára mind a kamara, mind a főhaditanács általánosságban elfogadta ugyan Mercy munkálatát, de a tartomány felosztására nézve eltérő álláspont érvényesült. Mercy a Temesköz történeti fejlődését tartván szemelőtt, azt javasolta, 349hogy a Temesi Bánság négy kerületre (districtusra) osztassák. Minden kerületnek legyen egy főnöke, alispánja (Vice-Gespan), mint volt hajdan a négy délmagyarországi vármegyében. Mercy úgy akarta, hogy a magyar közjognak megfelelően minden kerületben szolgabiró (Stuhlrichter) legyen, ki a községek birái vagy kenézei fölött álljon, a közpénzeket beszedje és a központi pénztárba beszállítsa, a felsőbb parancsokat végrehajtsa és mindenre ügyeljen. Javasolta továbbá, hogy 1717-ben ne szedjenek terménytizedet a háborútól keményen sujtott néptől. A sószükséglet Vízaknáról fedeztessék, a só lerakása Márgán, Lippán, Facseten, Aradon, Palánkán, Orsován és Temesvárott történjék s a tartomány különböző vidékein sörházak és pálinkafőzők állíttassanak. Szó volt a javaslatban a malmok és vámok kezeléséről, az erdők jókarban tartásáról, erdészeti hivatalok felállításáról, a halászatnak a kincstár javára értékesítéséről, a postautakról, a telepítési ügyről, téglaégetési telepek és fűrészmalmok felállításáról s a bányák üzembevételéről.
