Közállapotok a hódoltság előtt.
Közállapotok a hódoltság előtt.
A fönnebbiekből ismeretes, hogy Temes vármegye a Hunyadiak korában érte el virágzásának tetőpontját. Legtöbb vára, erőssége akkor épült s városai, községei e korban bontakoztak ki kezdetleges állapotukból. Főnemessége, nemesi osztálya nemcsak vagyoni tekintetben, de politikai súlyra s tekintélyre nézve is az elsők közé tartozott az országban. Előkelő állásokat töltöttek be a királyi udvarban s vezető szerepet vívtak ki maguknak az államügyek intézésében, hadak vezetésében, az egyházi és világi közélet igazgatásában. A vármegyei szervezet is századokra kiható alakuláson ment át. Minthogy Mátyás király gyakran nem nemeseket is nevezett ki főispánokká, az ország rendei törvénybe iktatták, hogy e méltóságra csak nemesek, zászlósurak vagy más előkelő nagyobb birtokosok emelkedhessenek, mi a vármegyének nagyobb díszt és jelentőséget kölcsönzött. A főispán nevezte ki az alispánokat a vármegye tekintélyesebb nemesei közül. Temes vármegyében egyszerre két alispán működött a közigazgatás ügyeinek intézésére. Azt is rendelte a törvény, hogy a külső befolyás, a megfélemlítés és vesztegetés elkerülése végett a szolgabirák szintén csak tekintélyesebb és vagyonosabb nemesek közül választassanak s mindegyiknek legyen tisztán kivehető pecsétje. Ha valaki nem akarta vállalni a szolgábirói hivatalt, a főispán 50 márka büntetést szabhatott rá. A főispán, a megyegyűlés nemességével együtt, 8–12 királyi embert választott a jobbmódú s a vármegye területén lakó nemesek közül, kik kötelesek voltak, a káptalan hites bizonyságával, a hivatalos vizsgálatokat végezni. A kik erre vállalkozni vonakodtak, azokat 25 márkával birságolták meg. Ebből fejlődött később a megyei táblabirák intézménye.* A kikiáltott gyűléseket, az ú. n. proclamata judiciumokat, melyeket Temes vármegyében a rablások, gyilkosságok, emberek eladása s más gonoszságok megfenyítésére a nádor elnöklésével tartottak, az 1486. évi országgyűlés megszüntetvén, az ezektől gyakorolt büntető hatóságot a vármegyei törvényszékre ruházták. A megyei törvényszéktől függetlenül biráskodott a káptalan tagjaiból alkotott szentszék, melynek élén a püspök helytartója állott s melynek hatáskörébe a hitéletre vonatkozó ügyek, a papság fegyelmi ügyei, az egyházi tized, uzsora, egyháziak s nők megverése, fosztogatása, a házassági perek, végrendeletek, özvegyek és gyámoltalanok perei tartoztak. Mátyás király halála után a vármegyei közélet kötelékei foszladozni, a nemesi családok szegényedni s a jobbágyság pusztulni kezdett.
Borovszky: Csanád várm. tört. I., 133–134. 11.
