A csanádi püspökség és káptalan.
A csanádi püspökség és káptalan.
A püspökség és káptalan sokat szenvedtek ugyan a XVI. század évtizedeiben, de azért még mindig az ország elsőrendű egyházi javadalmai közé tartoztak. Akkor még megvoltak ősi birtokaik. Borovszky Samu jeles történetírónké az érdem hogy e birtokok lajstromát egykorú adó- és tizedlajstromok alapján rekonstruálta.* E szerint a csanádi püspökség birtokai legnagyobbrészt Csanád vármegyében feküdtek. Tekintélyes birtoka volt Arad és Torontál vármegyében is, míg Temes vármegyében: Derse, Iregd, Kana, Lukateleke, Monyórós, Nádasd, Sarád (bortized), Sebes és Kárán városok (tized), Székszó, Szentgyörgy, Telek, Zombor voltak a birtokai. A csanádi székeskáptalan nagyprépostja összesen 14 község tizedét birta, míg a csanádi székeskáptalan birtokai legnagyobbrészt Csanád és Arad vármegyében, de Csongrád és Külső-Szolnok vármegyékben is feküdtek, Temesben Megyer, Őcse (részben), Szent-András (részben), Istvánteleke (részben), Zsadány voltak a birtokai.
U. o. id. m. 161–165. 11.
333Az egyházmegye területén birtokaik voltak még: a Szent-Üdvözítőről nev. csanádi társaskáptalannak, a Boldogságos Szűzről nev. Szt. Gellért apátságnak, az egresi apátságnak, az aradi, budai és váradi káptalanoknak s a nyúlszigeti apáczáknak.
Egyházi műkincsekben leggazdagabb volt természetesen a csanádi székesegyház. Musinai Gerván János püspöknek az oláhok ellen viselt 1529-ki háborúban történt halála után a püspökség fő nélkül maradt. A protestánssá lett s akkor még Ferdinánd-párti Török Bálint a széküresedést arra használta fel, hogy rátört katonáival Csanád városára s egyenesen Szt. György vértanu székesegyházába menve, ott minden arany és ezüst edényt, a mit a sekrestyében talált, összeszedetett és Szigetvárra szállíttatott. Így ment veszendőbe a csanádi székesegyház műkincseinek az a maradéka, a mit Dósa György pórhada még meghagyott.*
Borovszky: id. m. 167. 1.
A csanádi káptalani iskola, a mennyire a békétlen kor viszonyai engedték, fenntartotta magát a XVI. század közepéig, sőt mintául szolgált a közelebbi környék népesebb városainak, melyek hasonló tanintézeteket állítottak föl, a mint az Szegeden, Gyulán, Aradon, Lippán és Temesvárott történt. A vagyonosabb családok most is, mint a mult században, külföldi egyetemekre küldték fiaikat. 1533 után azonban, mikor az ellenkirályok küzdelmei folytak s a törökök támadásai is mind sűrűbben léptek fel, a délvidéki fiatalság külföldi iskolázása megcsappant. Temesvárról és a temesi vidékről alig találunk már tanulókat amaz egyetemek anyakönyveiben, melyeket azelőtt látogatni szoktak. 1534-ben előfordul a bécsi egyetem anyakönyvében néhány szegedi ifjú mellett Georgius Temeswari de Themeswar; a krakói egyetemen ugyanakkor Michael Temesvary, Pankotay canonicus és Michael a Crasso.
