Erzsébet és Ulászló.
Erzsébet és Ulászló.
Albert király halála után az uralkodás joga Erzsébetre, az özvegy királynéra maradt. De Erzsébetnek hatalmas ellenségei támadtak Héderváry Lőrincz nádorban és Rozgonyi Simon egri püspökben, kik vonakodtak az országot gyenge nőuralomra bízni, tekintettel főképpen az elharapódzott belzavarokra és a szüntelen török támadásokra. Héderváryék tehát azt kívánták, hogy Ulászló, a fiatal lengyel király, vegye feleségül Erzsébetet s vele közösen kormányozzon. Így határozott az országgyűlés is, melyet 1440 elején Budán tartottak. Erzsébet azonban, minthogy férje után várandós állapotban maradt, bevárni kívánta szülését és csak oly föltétellel egyezett Ulászló meghívásába, ha netán leánygyermeke születnék. Támogatta a királynét Szécsi Dénes bíbornok, esztergomi érsek is, kihez a főurak közül Garay László, Ujlaky Miklós, Kanizsay Imre és Czilley Ulrik csatlakoztak. Az ellenpárt ragaszkodott az országgyűlés megállapodásához s meghívta Ulászlót a magyar trónra. Ezalatt Erzsébet figyermeket szűlt: Lászlót s egybegyűjtvén pártfeleit, csecsemő fiát Székesfejérváron a szent koronával megkoronáztatta. Onnan gyermekével és a koronával Pozsonyba távozott, a cseh Giskra Jánost hadaival szolgálatába fogadta s Fridrik német királyt, a gyermek nagybátyját, segítségül hívta. Ennek ellenére a Héderváry-párt Ulászlót a Szent-István sírját ékesítő koronával megkoronázta és megkezdte a polgárháborút, mely két éven át dúlta az országot, míg Erzsébet 1442-ben meghalt.
