Templomépítések.
Templomépítések.
Mikor híre ment a térítések sikerének és az új egyházmegye benépesedésének, s mikor az egyházak és templomok is egymásután keletkeztek, Gellért meghívására, főképpen a dunántúli monostorokból, mindenféle nemzetiségű papok sereglettek hozzá: németek, csehek, lengyelek, sőt még francziák is. Ezeket a püspök az egyes plebániák vezetésével bízta meg. Hátra volt még, hogy a fáradhatatlan főpásztor székhelyén méltó templomot építtessen az Úrnak. A hívek rohamos szaporodása mellett csakhamar szűknek bizonyult a Keresztelő Szt. János temploma. 255A püspökség méltósága és az isteni tisztelet fénye megkívánta, hogy a keleti kereszténység kapuján a nyugati latin egyháznak díszes temploma álljon. Gellért a marosvári székesegyház tervét mintegy 1036 körül valósította meg. Szent-György tiszteletére ajánlotta fel székesegyházát, mert e szentnek a nevére keresztelték őt, ennek velenczei monostorában élte legszebb éveit és marosvári székhelye is e szentnek a közbenjárására szabadult meg az idegen uralom alól. A székesegyház fölépítésére maga István király ezer márkát bocsátott Gellért rendelkezésére s valószínű, hogy Csanád ispán és más tehetősebb hívek is meghozták áldozataikat. Építőmesterek elegendő számmal kínálkoztak a király udvarából és Velenczéből, a hol Gellért rokonai és barátai éltek. Maguk a benczések is műértő építészek voltak. Azonban megnehezítette az építést a kőhiány. A követ talpfákon, dereglyéken kellett a hunyadmegyei Várhelyről szállítani, hol a hajdani Sarmizegethusa és a római castrumok helyén bőven találtatott gazdátlan építőanyag, közötte faragott és feliratos kő is. A Szt.-György-székesegyház tőszomszédságában Gellért a Boldogságos Szűz tiszteletére másik templomot és monostort is építtetett, melyet temetkezési helyül jelölt ki magának. A monostort ugyancsak a benczésekre bízta s apátjukká Fülöpöt tevé. Az építés költségeire Gellért „a király úrtól ötszáz márkát, tíz vég bíbort és ötven vég posztót, Gizella királynétól pedig négy vég bíbort s ugyanannyi vég bársonyt kapott”. Sajnos, sem a székesegyház belsejéről és külsejéről, sem Gellért többi építkezéseiről nem maradt ránk leírás, csak sejtjük, hogy a püspök nyugvóhelyéül választott Mária-templom a megtoldott és átépített régi Keresztelő-Szt.-János-templom volt a vár közepén fekvő temetőben; Fülöp apát monostora sem volt más, mint az átépített régi görög monostor.
Szent-István nem szakította meg összeköttetését a gör.-kel. egyházzal. Éppen az ő uralkodása, idején szünt meg az évszázados viszály, mely a római pápaság és a konstantinápolyi pátriárkátus között fennállott. Politikai tekintetben is szoros szövetségben állt a magyar és görög udvar. István a szellemi és anyagi kultúrának azt a gazdag forrását, mely akkoriban Konstantinápolyból áradt szét, az ország javára igyekezett értékesíteni. A görög papságot udvarában szívesen fogadta. Maga a királyné Veszprémben a Szent-Istvántól alapított görög apáczák monostorában tartózkodott. Gellért püspök a még félig görög Velenczéből került hozzánk, melynek akkori kormányzóival István király igen barátságos viszonyban állott. Egyenes tudósításunk van arról, hogy a görög szerzetesek Ajtony bukása után tovább is működtek a marosvári püspökség területén.*
Marczali: A magy. nemz. tört. I. k., 284. 1. (Szilágyi S.-féle kiad.)
