III. István, II. László, IV. István.
III. István, II. László, IV. István.
Géza, halálával 1161-ben megüresedvén a királyi trón, a rendek az év június 1-én Székesfejérváron egybe gyűlvén, fiát, III. Istvánt, ki Micziszláv kievi fejedelem Eufrozina nevű leányától született, koronázták meg. „Az új király kiskoruságát Komnen Mánuel fegyverkezésre használta fel és 1161-ben megüzente Magyarországnak a háborút. A görög hadakat ezúttal Alexius Kontostephanos és István herczeg vezérelték Horom alá. A vár ellentállás nélkül adta, meg magát. Horomból csábítgatták magukhoz a görögök a délvidéki vármegyék népét, felhíva a magyar urakat, hogy ejtsék el a kiskorú III. Istvánt és tegyék a koronát István herczeg fejére. Ezt nem sikerült ugyan elérniük, de elértek arnnyit, hogy az urak, nem akarván az ország területi épségét újabb veszélyeknek kitenni, hat hétre rá, július 16-án, a szintén görög pártfogás alatt álló II. László herczeget, II. Géza király öcscsét, koronázták meg. II. László azonban már nehány hónap multán, 1162 jan. 14-én meghalt és IV. István néven mégis csak a bitorló szerémi herczeg jutott a trónra. 1162. febr. 11-én megkoronázták, de a nemzet gyűlölettel fordult el tőle s törvényes királyát, III. Istvánt hívta vissza, Ausztriából, ki a bitorlót az év jún. 19-én megtámadta, megverte és elűzte. Azonban Mánuel pénzt és sereget adott neki, s midőn újra megjelent az ország határán, itt semmi ellentállásra sem találván, a déli részeket megint hatalmába kerítette. Okiratok bizonyítják, hogy lstván csanádi püspök és Eusa csanádi főispán is több más délvidéki úrral, – valószínűleg a délvidéki szlávságtól való félelmükben – a bitorló pártjára álltak.
1164-ben Mánuel újabb hadjáratot vezetett Magyarország ellen. A görög írók állítása szerint végső veszélylyel fenyegette a magyar nemzetet. Vele tartottak megint az összes szlávok, sőt az oroszok, velenczések és maga Frigyes császár is. Az aldunai kunok és besenyők seregenként özönlötték el ismét Temes vármegye termő síkságát. III. István csak a következő 1165-ik évben szerelhette föl seregét, mely Dénes nádor vezetésével hatolt az Alvidékre. De Mánuel a görög derékhaddal akkorára már kitakarodott az országból. Dénes felszabadította ugyan Zimonyt, és visszaszerezte a Szerémséget is, de Mánuel 1167-ben annál nagyobb dühhel, két hadosztálylyal támadta meg az alsó végeket. Az egyiknek feladata volt Zimonyt és a Szerémséget kicsavarni a magyarok kezéből, a másik Oláhországon át Erdélyt dúlta és a temesi részeket gyilkolva égetve barangolta be. Nagyszámú temesvármegyei lakosság menekült feljebb az ország belsejébe.
