Egyházi viszonyok.
271Egyházi viszonyok.
Az Árpád-házi királyok korában nem ismerjük az összes csanádi püspököket, némelyiknek még a nevét sem tudjuk. 1053-tól 1083-ig Maurus után, ki közvetetlen utódja volt Gellértnek, két ismeretlen nevű egyházfő ült a csanádi püspöki széken. Olyanok is vannak a kikről a nevükön kívül más egyebet nem jegyzett föl a történelem. Ilyen I. János 1148-ban és Krispin 1192–1193-ig. A már fentebb említett Maurus, benedekrendi szerzetes, volt a csanádi iskolának egyik tanítója. Ő szállította Szt. Gellért testét 1053-ban Csanádra. Kálmán király egy 1083. évi oklevelén Lőrincz csanádi püspök van aláírva, ki 1113-ig állt az egyházmegye élén. 1138-ban, a dömösi monostor fölszentelésénél, II. Bélával és nejével, Ilonával Beszterd csanádi püspök is megjelent a magyar főpapok társaságában. II. Gézának a spalatoi polgárok részére adományozott 1142. évi szabadságlevelében 1. Pál csanádi püspök fordul elő. 1156–1174-ben I. István a csanádi püspök. Ellensége volt III. István királynak és IV. István pártjára állott. Vele tartottak: a kalocsai érsek, a váradi és pécsi püspökök, Belus bán s a bodrogi és csanádi ispánok. Ugyanaz évben mint tanú szerepel az esztergomi érsek vértanúságáról szóló iratban. Említve van még 1163, 1167 és 1174-ben. Következett Saul de genere Geur (Győr) 1188-tól 1192-ig. Királyi kanczellár volt és Csanádról ment Kalocsára érseknek. Szentéletű, magyar érzelmű és buzgó főpap volt. Egyik érdeme, hogy a csanádi püspökség jövedelme 2000 márkára szaporodott. Második utódja, II. János (1198–1201) arról nevezetes, hogy előbb kalocsai, majd esztergomi érsek lett, sőt egy ideig a királyt is helyettesíté az ország kormányzatában. 1202-től 1229-ig Dezső püspök kormányozta az egyházmegyét. Kiváló jogtudós hírében állott s III. Incze pápa bizalmas embere volt, kit a pápa 1219-ben Rómában fogadott is. 1221-ben viszályba elegyedett az esztergomi érsekkel, mert az érsek a Lippán vert pénzektől tizedet követelt, a mit Dezső püspök megtagadott. E miatt még Honorius pápa is megneheztelt rá, de utódja, IX. Gergely, ismét kegyeibe fogadta a nagytehetségű, jeles férfiút. A püspöki és káptalani javadalmakat nemcsak jókarba helyezte, de tetemesen gyarapította is, noha a tatárjárás és azzal egyidejűleg a kunok zendülése siralmas pusztítást vitt végbe az egyházi birtokokban. Dezső püspökségének idejéből valók azok a perdöntő istenítéleti esetek, melyekről a „Váradi Regestrum”*, mint az egyházmegye területén végbement eseményekről megemlékezik. Némelyiknél maga Dezső püspök volt a biró. Egyik esetben temesvármegyei lakosok a perlekedő felek. A Veytech faluból való János bevádolta a Bogad faluba való Syencudot, Bodát, Cyomoyt és Barlabást s a Mehus faluba való Mátét és Lőrinczet tolvajság miatt. Biró volt ez ügyben Fila, a nádor helytartója, pristaldus Chyeka Zthemur faluból. Az említett vádlottak Szt. László váradi sírján hordozták a tüzes vasat és igazoltattak. Ellenben Secta, ugyancsak Bogad faluból kinek a pristaldus jelentése szerint szintén Váradra kellett volna mennie, nem jelent meg. Kapcsolatos továbbá Dezső püspök emléke az itebői fekete barátok (benczések) történetével, a mennyiben ő alatta szünt meg a Megváltóról nevezett itebői társaskáptalan, melynek prépostját 1239-ben utolszor említik okleveleink. Prépostját a kanonokokkal együtt Dezső püspök Csanádra költöztette és az ottani székeskáptalan mellé rendelte. Ettől fogva Csanádon két káptalan volt: a Szt. Györgyről nevezett ősalapítású székeskáptalan és a Dezső püspöktől alapított „Sancti Salvatoris” társaskáptalan. Dezső püspök aláírta II. Endre Arany-Bulláját.
Váradi Regestr., 25–26. L. Borovszkynál, id. m. I., 54. 1.
Utána jött 1229-től 1241-ig a borsodi Lád-nemzetségből származó Bulcsu. Győri kanonokból és nagyprépostból nevezték ki csanádi püspökké. 1228-ban, mint II. Endre kedves embere, királyi kanczellár volt. Külföldön iskolázott jeles tudós. IX. Gergely pápánál eleinte nagy tekintélynek örvendett. 1231-ben őt bízta meg a pápa, hogy Bánffy Lukács esztergomi érsek szenttéavatási ügyében vizsgálatot tegyen. Erélyes, de dölyfös és kíméletlen, alárendeltjein zsarnokoskodó püspök volt. Ez okozta vesztét, mint ki az erélyt és szigort szeretettel, tapintattal és igazságossággal nem tudta párosítani. Balsorsa a temesvármegyei Bizere nevű benczés apátság monostorában 1236 körül nehezedett reá. Összeveszett az ottani apáttal a monostor kegyurasága miatt, melyet az apát Bulcsuval szemben a maga kizárólagos jogának tartott. A szentszék a praenestei püspök jelentése alapján felerészben Bulcsunak, felerészben az apátnak adott igazat. Ezzel Bulcsu nem volt megelégedve. Ugy állitt hát bosszút az apáton, hogy fegyveres vitézeit 272ráküldötte a monostorra és rendszeres ostromot intéztetett a jól körülfalazott épület ellen. Az apát tiltakozott az erőszak és hatalmaskodás ellen, hivatkozván a szentszék védelmére. Erre Bulcsu az apátot 32 szerzetesével együtt egyszerűen elfogatta, vasra verette és elzáratta, az apátság élére pedig a maga emberét, Cornelius barátot nevezte ki. IX. Gergely, mikor az erőszakról értesült, rögtön parancsot bocsátott ki Bulcsuhoz, hogy az apátnak és a szerzeteseknek adja vissza szabadságát. Azonban Bulcsu nem engedelmeskedett. Miért is a pápa felfüggesztette hivatalától, egyúttal megidézte Rómába. De Bulcsu sem az első, sem a második idézésre nem jelent meg a papa előtt, hanem színleg kibékült az apáttal, sőt meg is esküdött, hogy visszahelyezi őt a monostorba és megtéríti az okozott kárt. A kibékülés csak színleges volt. Alig egy hónapra Bulcsu ismét ráküldte fegyveres népét a bizerei apátságra, kik az apát szolgáját s a monostorban időző vendégeket irgalom nélkül lekaszabolták, magát az apátot legyilkolták, a szerzeteseket pedig megsebesítették. Azután lovakra kapva, visszamentek Csanádra a püspök védőszárnyai alá. Az áldatlanul meggyilkoltak vére bosszúért kiáltott. A pápa sürgősen megparancsolta a váradi, tihanyi és ercsei apátoknak, hogy a szentségtörőkre s mindazokra, kiknek a gaztettben részük volt, minden ünnep- és vasárnapon harangszóval és gyertyagyújtással az egész ország területén ünnepélyesen hirdessék ki a kiközösítést s helyezzék interdictum alá azokat a helyeket is, a hol a gonosztevők megjelennek. Bulcsut és Corneliust szintén kiközösítették. Csakhogy az akkori korviszonyok és Bulcsu hatalmas pártfogói megakadályozták a szentszék intézkedéseinek érvényesülését. Évekig húzódott a per a makacs püspök ellen. Végre is elvette büntetését: előbb szemevilágát vesztette el, majd 1241-ben, kevéssel a kunoktól való menekülése után s még mielőtt a tatárok Csanádot elpusztították, kínos vergődésű halállal múlt ki.*
A tényre vonatkozó okiratokat közli Theiner: Monum. Vatic. I. 144. 158, 163, 177. 11. – Árpádk. új okmt. VII. 10. – Feldolgozva Borovszkynál: Csan. várm. tört. I. 59–62. 11.
Bulcsu halálával, a tatárjárást követő években, úgylátszik, betöltetlen maradt a csanádi püspöki szék. 1241-től egészen 1259-ig nem ismerünk csanádi püspököt. Az egyházmegyét valószínűleg káptalani helynök kormányozta. 1259-ben találkozunk Bikcsei (Briccius, Bereczk) püspök nevével, ki 1275-ig állt a csanádi egyház élén s kormányzata utolsó éveiben IV. László több oklevelén szerepel.* Követte őt (1275–1291) „I. Gergely, Kún-László kedvencze és kanczellárja, 1291-től esztergomi érsek. Ő koronázta meg Esztergomban 1301-ben Károly Róbertet. Utána hét évig ismét üresen állt a püspöki szék, a mi az akkori országos zavarokban bírja okát. Az Árpádok korának utolsó csanádi püspöke I. Antal minorita szerzetes, kit III. Endre emelt a főpásztori méltóságra. Hálából a király halála után is rendületlenül küzdött az Árpád-nemzetség trónöröklése mellett s az Anjouk ellen.
Pauler: A m. nemz. tört. III. 7. 1.
