Glád.
Glád.
Mialatt Árpád népe az elfoglalt vidékeken elhelyezkedik, Attila és Baján egykori székvárosában egy Glád nevű szláv-bolgár fejedelem uralkodik mindama tartományon, mely a Maros vízétől Orsova váráig vagyon.* A Viddinből (Buündyn) származó Glád bejövetele a frank uralom megszüntével, 860–870 táján történhetett. Elei, a Kubrát-fiak, hajdan a Tisza–Maros–Temes közén vezérkedtek és az avarok uralma alatt Baján király vazallusai voltak. A Baján halálával támadt avar-bolgár háborúban 830 táján elvesztették délmagyarországi fejedelemségüket és elmentek a bolgár királyok oltalma alá, hol a nagy népvándorlás óta a VII. század végéig – mint már említettük – sűrű rajokban telepedtek szlávok, sőt azontúl is folyton csatlakoztak a régi szláv szállásokhoz újabb jövevények.* Kétszáz esztendeig Bulgáriának szolgálva, Nagy Károly délvidéki uralma megszüntével, a bolgár udvar pártfogása alatt vette át most Glád, a Kubrátok vállalkozó szellemű ivadéka, ősapai örökségét Délmagyarország uratlan földjén. A Bolgárországba kivándorolt turán faj, a hun és avar maradványok is segítették terve keresztülvitelében. Nemzedékről nemzedékre áteredő hagyományok ösztönzik ezeket az elbolgárosodott népeket, hogy egy arratermett férfiú vezérletével visszatérjenek egykori elvesztett hazájukba. Csatlakoztak hozzájuk valódi fajbolgárok is, harczkedvelő, szerencsét próbáló emberek, kiknek apái már Baján idejében harczoltak a Tisza–Maros–Temes közén a keletázsiai hadak ellen.
Anonymus c. 11.
Jireček: Bolgárok története. – Safarik: Összegyűjtött munkái. – Drinov: A Balkán-félsziget szláv telepeiről
Ezt a vidéket most visszamaradt szlávok, hun és avar népcsoportok lakták. Egyesült állami szervezetük nem volt; csak a vérbeli és nyelvi összetartozás egyesítette őket vidékenként, a hol éppen megélhetésüket találták. A háborús idők pusztításai és a kivándorlások után sok volt itt a gazdátlan föld. Midőn tehát Glád, viddini berczeget, olyan hadi népek kísérték, kik a bennlakókban rokonaikat láttuk: ez a birtokbavétel nem lehetett ellenséges foglalás, mint a külföldi kútfők és egyes hazai történetírók feltüntetik, hanem inkább békés bevonulás, melyet hihetőleg maga a délvidéki lakosság készített elő. Glád személyiségének történeti hitelessége mellett a forrásműveken kívül több olyan délvidéki helynév is tanuskodik, melyek az ő korából maradtak ránk. Így Torontálban az immár kiszárított Gládszka (most Galaczka) folyó és a partján épült hajdani Glád-vára, hol a fejedelemnek egyik törzsfészke volt, környezve minden oldalról beláthatatlan mezőségektől és gazdag termőföldektől.* Glád nevét látszik viselni Krassóban a Gladna falu és a Galádna-patak,* továbbá a krassói és aradmegyei Gladova (Kladova),* Temes vármegyében Glád (Gilad) községe,* Aradban a Valea Gladn* és az Arad és Gyorok között fekvő Geled, mely utóbb Gyelidre változott.*
Glád-várát 1551-ben Szokoli Mohamed ruméliai beglerbég foglalta el. A magyar erősséget, mely a régi pogányvár omladványai fölött alkalmasint a XV–XVI. században épült, Tinódi is megénekelte. A törökök alatt mindinkább pusztulván, a XVIII. században a császáriak teljesen lerombolták. Romjai még látszanak. (L. Szentkláray: „A becskereki vár“ és „Krassó várm. őshajdana“.
Krassó m. éjszakkeleti részében. Galádna-patakot Ikus falunak egy 1364. évi határjárásában említik. (Pesty Fr.: Krassó várm. tört. II. köt., I. r. 180. 1.)
A pápai tizedjegyzék 1332–1337-ben Galadvának írja e helynevet. Ortvay szerint Aradban hajdan öt Kladova volt. (Magyarország egyh. földleírása. II. r. 399. l.) A krassói Kladovát 1453-ban Hunyadi János is bírta V. László adományából. (Márki : Arad várm. tört. 54. 1. ; és Pesy : Krassó várm. tört. II. k. I. r. 255. l.)
Csák (Csákvár) mellett Temesmegyében.
Tótváradtól éjszaknyugatra. (Márki: id. m.)
1471–1561 táján Arad és Gyorok között. E bizonyítékok ellenére némelyek Gládot költött személynek tartják.
Glád még erőteljes férfikorában vette át tartománya igazgatását, melyet rövid idő alatt rendbehozott, fegyverfogható népét alkalmassá tette a hadi szolgálatra, 244várakat építtetett, községeket telepített és meghonosította béke idején a munka jótéteményeit. Születését a 835–840. évekre tehetjük. Ez éppen arra az időre esik, mikor Bolgárország egész Konstantinápolyig terjedt és előkelő bolgárok neveltették fiaikat Bizánczban, hol a Leó császárral kötött 30 évi fegyverszünet alatt sok balkáni fiatal ember járt Photius és más jeles görög tudósok iskolájába.* Hihető, hogy Glád is ott nyerte kiképeztetését. 850 körül a harczias Boris fejedelem örökölte a bolgár trónt s III. Mihály görög császár ellen viselt hadjáratából visszatérve, a bolgárokat a keresztény hitnek akarta megnyerni; de a pogánysághoz ragaszkodó bolgárok forradalmat támasztottak ellene. Glád és családja a nemesség pártjával hűen támogatta a királyt s föltehető, hogy e szolgálatokért helyezte Boris a maros-tisza-dunaközi tartományt Glád fennhatósága alá. Glád ezt a tartományt, mely Temes vármegye honfoglaláskori történetében szerepet játszik, a bolgár király pártfogása mellett 32 évig, a magyarok beköltözéséig, háborítatlanul bírta és a bolgár királysággal összeköttetésben tartotta.
Jireček: A bolgárok története, 142–143. 1.
Glád tartományának elfoglalására csak a honfoglaló magyarok hadjáratának végén került a sor. Árpád egész Titelig személyesen vezette le seregét és a Szlankamenben székelő Szalán bolgár vajda duna–tiszamelléki népeinek meghódítását tűzte feladatáúl. Az Alpár melletti döntő csatában a Duna–Tisza közének sorsa végleg eldőlt.* Ekkor nár Árpád fia, Zsolt, behódoltatta a Biharban székelő kozár fejedelemnek, kit Anonymus Marótnak (Ménmarót) nevez, a Tiszától a Meszes-hegységig terjedő földjét. Velek vezér Zaránd felé a Fehér-Kőrös vidékét foglalta el. Csongrádban a Tiszától a Botvatóig s a Körtvélytótól az alpári homokig Ond helyezkedett el. A Kis-Oláhország felől az alsó Dunán beözönlött törzs Orsováról beljebb haladva, akár Lugosnál, akár a mai temesi Palánkánál, vagy tán ott is, itt is, a korábbi századokban számos hadaktól taposott talajon állapodott meg. Tuhutum Erdélyt tartotta elfoglalva egészen a Marosig, a Maros bejáratait pedig Bulcs csapatai zárták el. Glád tehát minden oldalról be volt kerítve az előretörő magyarságnak napról-napra szűkebbre szoruló gyűrűjétől.* Ekkor küldte Árpád Zoárd, Kadocsa és Vajta vezéreket a Maros, Tisza, Duna és Erdély közötti területnek, vagyis Glád tartományának behódoltatására.
Rónai Horváth Jenő: A magyar hadművészet Árpád korában, 93. 1. (Árpád és az Árpádok.)
Pauler: A magyarok megtelepedéséről; Márki: Arad vármegye története.
