A márcziusi események s a vármegye
A márcziusi események s a vármegye
Báró Ambrózy György alispán, nyomban a pesti hírek vétele után rendkívüli gyűlést tartott. Megjelentek a megye tisztikarán kívül más nemesek is és minden rendű honpolgárok nagy számban. Az alispán előterjesztette a rendkívüli gyűlés okait. „A haladó kor ama szerencsés fejleménye – úgymond – miszerint Pest városának polgári közönsége az alkotmányos reform oly előnyeit, melyekért 381a magyar nemzet századok óta sóvárgott s melyekért más országokban polgári vér ontatott, békés és törvényes úton 24 óra alatt kivívta; jelesül pedig, minthogy Temes vármegyének is ő csász. kir. felségéhez intézett több kívánatai közül, milyenek a sajtószabadság, a felelős minisztérium, az évenkénti országgyűlés tartása Buda-Pesten, a törvény előtti egyenlőség polgári és vallási tekintetben, a nemzetőrség, a közös teherviselés, az úrbéri viszonyok megszűntetése, esküdtszék és képviselet az egyenlőség alapján, a nemzeti bank, a magyar katonaság megesketése az alkotmányra és e honban tartása, a külföldieknek pedig innen elvitele, a politikai státusfoglyok szabadonbocsátása és az unió Erdélylyel, néhány már teljesedésbe ment: indítványozza, hogy a reformnak e nagyszerű diadalában Temes vármegye is résztvegyen és a helytartótanácstól is engedélyezett eredmények élvezetébe lépjen. Nehogy azonban a nemzet életének e magasztos és tündöklő korszaka bármely rendzavarás által elhomályosíttassék, szükséges, hogy Temes vármegye részéről, a pesti közönség példájára, a közcsend és rend fönntartására kivételes intézkedések tétessenek. Követve e rendkívüli körülmények között Pest város közönségének a szabadság, egyenlőség és testvériség érzetében adott szép példáját mondja, ki a közgyűlés, hogy az alkotmányos reform nagyszerű diadalára egybesereglett gyűlési tagok át vannak hatva a dicsően uralkodó fejedelmi ház és a királyi trón iránti tántoríthatatlan hűség és hazaszeretet legtisztább érzelmeitől s mélyen érzik a jelen pillanatnak az egész nemzetre kiterjedő fontosságát. Érzik azt is, hogy az események békén megindult folyamatát követni polgári és hazafiúi kötelesség, annak ellenszegülni pedig a királyi trón megrendítésére és az ország boldogabb jövőjének veszélyeztetésére való törekvés lenne. Temes vármegye fölhasználni óhajtja a reform kincsét, mely Pest város közönsége által a nemzet számára kivívatott. Az alispán indítványát egyértelmű lelkesedéssel fogadta el a közgyűlés. Ennek következtében elhatározta tehát a vármegye a következőket: 1. A vármegyegyűlés minden tagja, polgári állapotra való tekintet s különbség nélkül felszólalhat. 2. A czenzura eltörlése és a sajtó szabadsága megyeszerte kihirdettetik. 3. A sorkatonaságnak a közrend fönntartásában való beavatkozása ellen az alispán a katonai parancsnokságok útján intézkedik. 4. A vármegye középületeire háromszínű nemzeti lobogók tüzetnek ki. 5. A közrend fönntartására bizottmány neveztetik ki, melynek hatásköre a vármegyére és Temesvár városára terjed s melynek mindenki, jelesen a vármegyei tisztviselők engedelmeskedni tartoznak. A bizottmány, ha a szükség úgy hozná magával, rendkívüli közgyűlést hívhat össze. Tagjai: Vukovics Sebő, Gorove István, Vinkler Imre és Kiss Miklós táblabirák, Kulterer Ignácz főszolgabiró, a temesvári polgárok közül pedig Szajler János, Oszvald György, Perts György és Veidl Venczel.
Hogy a bizottmány a reáruházott kötelességeket azonnal teljesíthesse, a vármegye küldöttséget menesztett Temesvár városához s felszólította a városi törvényhatóságot egy közös gyűlés haladéktalan megtartására. Preyer János polgármestertől az a szóbeli válasz érkezett, hogy ugyanaz nap (márczius 18-án) d. u. 4 órákor a városi tanácsteremben nyílt ajtók s mindenkinek szabad hozzájuthatása mellett, fogják a közös gyűlést megtartani. Az alispánt megbízták, hogy a vármegye fent elősorolt határozatait a városi gyűléssel közölje. A határozatokat egyszersmind kinyomatták s miheztartás és terjesztés végett kiadtak a szolgabiráknak. A délutáni közös gyűlést a városháza előtti dísztéren tartották meg, mert a polgárság oly nagy tömegekben verődött össze, hogy a városi tanácsterem az érdeklődő sokaságnak csekély részét sem tudta befogadni. A közös gyűlésen üdvrivalgások között hirdették ki a vármegye határozati pontjait, másnap, márczius 19-én pedig zenével és nemzeti zászlókkal ünnepélyes körmenetben vonult végig a polgárság a belváros utczáin s új magyar nevekkel látta el azokat. Vármegyeszerte minden város, minden falu örömnyilatkozatokkal köszöntötte a dolgok fordulatát. Sok helyen elkergették a korlátolt czenzus alapján választott előljáróságot és általános, szabad választással új embereket helyeztek be a hivatalokba. A hol könyvnyomda volt, azonnal fölhasználták a sajtószabadságot s a pesti tizenkét pontnak megfelelő proklamácziókat terjesztettek a nép között. Fölállították s fölfegyverezték a nemzetőrséget, melybe nemzetiségi különbség nélkül készséggel soroztatták be magukat a „szabaddá lett polgárok”. A megszokott mindennapi élet csendességét lázas izgalom váltotta fel. Napról-napra, óráról-órára oly gyors egymásutánban lepték meg a közönséget a váratlan események, hogy csak kevesen jutottak azok higgadt megfontolására és horderejük átgondolására.
382Az országszerte tapasztalt izgatottság és az országgyűlési ellenzék erélyes magatartása végre arra bírták a kormányt, hogy a nemzet jogos kívánságait teljesítse.
Ferdinánd király megbízásából 1848 április 7-én gróf Bátthyány Lajos megalakította az első független, felelős magyar minisztériumot.
