Varjas.
Varjas.
Varjas. A vingai járásban fekvő nagyközség. Házainak száma 855, lakosaié 4400, a kik vegyesen német- és szerbajkúak és róm. kath. és gör.-kel. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Első ízben az 1332–35. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő, egyházas helyként. 1434-ben Maczedóniai Miklós volt a földesura. Fia János, nővérét: Anna asszonyt, özv. Forgách Jánosnét, 1454-ben hitbére és nászajándékára nézve úgy elégítette ki, hogy számára e varjasi részét zálog gyanánt lekötötte. Később visszaváltotta, de csak azért, hogy 1464 szept. 7-én, a templommal együtt, újra elzálogosítsa Forgách Bódognak és Pelérdi Imrének. 1475-ben Maczedóniai Dancs Miklós zálogosította el a maga részét Dóczi Lászlónak. A XVI. században Maczedóniai Miklós főispán fia Péter az elidegenített részeket visszaszerezte. Az 1561–64. években 13, illetőleg 22 portát írtak benne össze a királyi adórovók és 1582-ben 31 szerb családfőt vettek itt fel a török defterdárok. 1597-ben Báthory Zsigmond fejedelem Lapispataki Segnyey Miklósnak adományozta. Az 1717. évi kamarai jegyzékben 40 házzal szerepel; akkor a temesvári tiszttartóságba osztották be és 1723-ban az altiszttartó székhelye lett. 1786-ban a helység új német telepesekkel gyarapodott. A XIX. század első felében a zágrábi püspökség birtokába került, és most is a püspökségnek van itt nagyobb birtoka. Az itteni róm. kath. templom 1821-ben, a gör.-kel. templom 1828-ban épült. A községben van három pénzintézet, temetkezési, önkéntes tüzoltóegylet, szerb olvasókör, polgári egyesület, magyar társaskör, kajszínbaraczktermelő és értékesítő szövetkezet, a magyarországi munkások rokkant- és nyugdíjegyesülete, Fuchs Péter téglagyára és Lukin György gőzmalma.
