Tanfelügyelet.
Tanfelügyelet.
A tanfelügyelői intézménynek, már jóval az 1868-iki törvények meghozatala előtt, volt valamelyes gyökere a Bánságban. A bécsi kormány ugyanis a bánsági német iskolák számára határvidéki felügyelőket rendelt, már a Ratio Educationis kiadása utáni években, a kiknek székhelye Fehértemplom volt. Ezt a határvidéki tanfelügyelőséget csak 1876-ban szüntették be. Az utólsó határvidéki tanfelügyelő Suttág Ferencz kir. tanácsos volt.
De nemcsak a német iskolák számára gondoskodott a bécsi kormány ellenőrző közegekről, hanem, mint már említettük, 1773-ban a bánsági görög nem egyesült iskolák számára külön igazgatót (Raizisches Schul-Directorat) nevezett ki: Miryevoi Jankovich Tivadart, a ki Temesvárott székelt. Jankovich elismerésreméltó tevékenységet fejtett ki, mert a bánsági illír iskolák száma, alatta, húsz év alatt (1768–1788-ig) 66-ról felemelkedett 218-ra és a tanítók száma 77-ről 200-ra. Persze ezek mind idegen tannyelvű iskolák voltak. Magyar tannyelvű iskolákról még jóval később is kevés szó esik.
Az 1868-iki népoktatási törvény alapján 1869 márczius havában báró Eötvös, akkori kultuszminiszter felhívta Marx Antal temesmegyei törvényszéki ülnököt, hogy vállalja magára Temes vármegye népiskolaügyének törvényszerű újjászervezését. Marxot 1869 április havában nevezték ki Temes vármegye első tanfelügyelőjévé. 1898-ig ő volt a vármegye tanfelügyelője. Utána következett Mártonfy Márton 1893-ig, Mártonfy után Sebesztha Károly, mindkettő kiváló szakember, 1908 óta pedig Vértesy Gyula dr. A vármegye eddigi tanfelügyelői is lelkes és fáradhatatlan tevékenységet fejtettek ki a vármegye tanügyének kellő színvonalra emelése érdekében és az iskolák, főleg a gör.-keleti felekezeti iskolák nemzeti irányúvá tétele körül. Nem rajtuk mult, hogy még 1909-ben is, mikor az iskolákat alaposabban és erélyesebben kezdték ellenőrizni, ez iskolák nagy része oly állapotban volt, hogy szó nélkül be lehetett volna őket csukatni, az általános tanítási eredménytelenség, valamint a magyar nyelvi tanítás elhanyagolása miatt, arról nem is szólva, hogy nemcsak felekezeti és községi, de még állami iskolai tanító is akadt, a ki még ekkor sem tudott jól magyarul.
Azért írjuk, hogy nem rajtuk múlt, mert olyan óriási vármegyét, mint Temes vármegye, a mely jóformán csupa idegenajkú községből áll, tanügyileg kellőképen csak úgy lehet adminisztrálni és ellenőrizni, ha a tanfelügyelő az iskolákat, ha nem is kétszer évente, de legalább egyszer alaposan megvizsgálja. Ehhez pedig sem idő, sem pénz nem volt. Miután azonban sikerült a vármegye egy részét külön tanfelügyelő vezetése alatt verseczi kirendeltséggé alakítatni, a kisebb területű részek iskolaügyének szigorú és erélyes ellenőrzése könnyebbé vált. Miután pedig a rendelkezésre álló csekély útiátalányból nem telt volna a szükséges gyakori utazásokra, a jelenlegi tanfelügyelő 3 év alatt, 1908-tól 1911-ig, a miniszteriumhoz is felterjesztett hiteles kimutatás szerint. 956 kor. 05 fill.-t fizetett rá a magáéból, a 3 év alatt teljesített iskolalátogatási utazásokra.
Munkájában méltó társa a verseczi kirendeltség vezető tanfelügyelője: Molnár József, a ki szintén ambiczióval dolgozik a vármegye déli részén az iskolák fejlesztése, ellenőrzése s általában az oktatásügy előbbrevitele érdekében.
Működésük és ellenőrzésük nyoma meglátszik, új állami s községi óvodák és iskolák felállításán, a meglévők fejlesztésén, a hanyag tanítóknak gyakori fegyelmi eljárások útján való fegyelmezésén s a vármegye állami s községi iskoláinak kiváló karba helyezésén kívül, főleg azon, hogy ma már a magyarul jól nem tudó és ennélfogva jól sem tanító tanítók menekülnek az iskolákból. A magyar nyelv tanítása e vármegyében ma már oly intenziv, a minő intenziv és eredményes aligha van az ország más, nemzetiségekkel ennyire túltelített bármelyik vármegyéjében.
