A katonai uralomkor.
A katonai uralomkor.
A Bánság katonai kormányzói közül gróf Mercy Klaudius Florimundus volt az első, a ki a közoktatásnak a Bánság területén lendületet akart adni. Az ő felterjesztésére határozta el Károly király 1717-ben, hogy Temesvárott egy jezsuita kollegiumot rendszeresít. Ugyanekkor Temesvárra telepítette a király a salvatoriánus barátokat s ezek és a jezsuiták végezték ez időtől kezdve a tanítói teendőket.
Temesvár városában tehát 1717 táján valahogy mégis el volt látva az iskolaügy, de a Bánság külterületein a legszomorúbb állapotok voltak. S az iskolaügynek ez az állapota összefüggésben volt a vallásügy elhanyagoltságával. A török hódoltság idejében ugyanis a csanádi püspöknek csak a püspöki czíme maradt meg, egyházmegye nélkül és a Bánságnak a töröktől való visszafoglalása idejében mindössze öt kath. paróchia volt az egész néhai egyházmegye területén. A mint azután a csanádi egyházmegye újból kialakult, lelkes püspökei szaporították a paróchiákat, úgy hogy 1733-ban már húsz új plebánia állott fenn. A plebániákkal kapcsolatosan voltak szervezve a népiskolák is, de ezeken kívül más iskolák nem voltak.
Mikor azonban 1770-ben az akkori királyi kormány az egész országban összeíratta az iskolamestereket, az iskolák számát s a tanítások módját és anyagát, az egész országban 2845 elemi népoktatási intézet szerepel, de ezek között egy sincs említve a Temesi Bánság területén.
Hogy az iskolaügy rendezése a Bánátban mily csigalassúsággal haladt előre, az kiviláglik egy 1773-ban Bécsbe felterjesztett panaszból, melynek tárgya – Griselini könyve szerint – az volt, hogy az 1764 július 24-ről keltezett legmagasabb parancs, mely szerint a Bánság katholikus részében legalább minden határőri századnál egy kath. elemi iskola volna fenntartandó, „nagyobbrészt még mindig végrehajtatlan”. A német ezredek területén még úgy ahogy végre volt hajtva. Itt minden faluban volt egy-egy falusi iskola. Hogy azonban ez iskolák ügye is milyen kezekbe volt letéve, arra élénk világot vet az a jelentés, melyet 1774-ben küldték fel a Bánságból az udvari hadi tanácshoz, mely szerint tíz iskolamester közül: egy haszontalannak, három rossznak, kettő középszerűnek s csak egy van meglehetősnek minősítve.
A román-illír Határőrvidéken csak a papiron szerepelt egy iskola: Kusicson. A legtöbb faluban illír tanítók voltak a községek költségén.
1775-ben a német-bánsági ezredek területén már 11 elemi falusi iskola volt ezek közül csak kettő volt Temesben, Kubinban és Plosiczon.
Az oláh-illír ezred elemi tanodája Fehértemplomban volt és Bozovicson; a szerb és román népiskolák rendezése ügyében pedig a kormány 1774-ben egy tervet terjesztett fel a ,,deputatio in illyricis” útján, mely terv császári jóváhagyást is 192nyert, azzal a módosítással, hogy az ez iskolába behozandó új tanmód elsajátítása czéljából küldjenek nehány ügyes, a német nyelvben jártas illír egyént. Bécsbe, a kik azután ott gyakorlatilag kiképeztetvén, arra köteleztetnének, hogy az elsajátított új tanmódra az iskolatanítókat tanítsák meg.
A deputatio in illyricis javaslatának jóváhagyásával tulajdonképen csak a szerb iskolaügyet oldották meg, elhatároztatván, hogy 373 új iskolát fognak emelni azokban a községekben, a hol a községek hajlandók lesznek az iskolaépítésekhez hozzájárulni. Azokon a helyeken, a hol iskolákat állítottak, a tanító kettős házhelyet s két hold kaszálót kapott; többi fizetését pedig, akár pénzben, akár termesztményekben, a községekkel kötendő szerződés határozta meg. Minden iskola számára a tervezet szerint 12 tentatartó, ugyannyi számolótábla, 6 olló, ugyanannyi tollkés és vonalzó, 36 irón és 1 rizsma papiros volt beszerzendő ott, a hol az iskolához tartozó házak száma a 100-at nem haladja felül a hol azonban felülhaladja, ott mindenből a kétszeres mennyiség. A tanulók között kilátásba helyezték 10,000 ábéczés-könyvnek ingyenes kiosztását is. Sőt már a tanfelügyeletről is szó esik. Kimondták ugyanis, hogy mihelyt a tanügy folyamatba jő, a pópák és knézek (községi elüljárók) minden hónapban, a protopópák minden negyedévben, a püspökök, egy e czélból kinevezendő igazgatósági egyén kíséretében, minden tizedik évben tartoznának az iskolákat meglátogatni.
A tanulók serkentésére Mária Terézia 1500 forintot rendelt ki évenként, felében a verseczi, felében a temesmegyei ifjúság számára ajándékokra, melyek iskolai szükségletekből, ruházatból és kitüntetésekből állanának. Ugyancsak a temesi Bánság részére külön iskolai bizottmányt is állítottak fel, melynek első elnöke gróf Sauer tartományigazgatási udvari tanácsos volt.
Hogy a népiskolákban akkortájt hogy és mit tanítottak, arra alig van hiteles adat. A legalsóbb fokú iskola az volt, a melyben csak az olvasást tanították. A magasabb fokú iskolákban az írást is tanították s kivételesen a számolást is a deákos népiskolákban végre a latin nyelv elemeit is.
