Radul vajda.
Radul vajda.
Rudolf bármi módon dűlőre akarván hozni az erdélyi fejedelemség ügyét, Mihály vajdát kegyesen fogadta s felhatalmazást adott neki, hogy Bástával együtt hódítsa meg Erdélyt. Hogy pedig a két ellenséges érzületü vezért egymáshoz közelebb hozza, Gonzaga Ferdinánd kassai parancsnoknak meghagyta, hogy mindkettőt hívja meg egyszerre lakomára s békítse ki őket. Az egyezség legalább színleg létrejött. A hódító útra Szatmáron vonultak keresztül s itt hozzájuk csatlakozott Székely Mihály, a vezérlete alatt álló német karabélyosokkal.9) Goroszlónál találkoztak Zsigmond seregével s azt kemény harcz után tönkre tették és teljesen szétszórták, úgy, hogy maga Zsigmond is csupán jó vezetőinek köszönhette menekülését. Az ádáz csata után Básta 45, mások szerint 69 zsákmányul ejtett ágyút küldött Szatmárra.10) Ettől fogva Básta és Mihály vajda közösen kormányozták Erdélyt. De előre látható volt, hogy két kard nem fér el egy hüvelyben. Mikor ugyanis a vajda nagy kegyetlenséggel dúlt az országban és Básta utasításait magára nézve kötelezőnek nem akarta elismerni, ez őt sátorában zsoldosaival lekaszaboltatta. A meggyilkoltat Havasalföldön Radul követte a vajdaságban. Ez ugyanis Erdélyen keresztül nehány zászlóaljjal Szatmárra jött Bástához s kérte őt, hogy támogassa jelöltségében; ígérte, hogy hűséges lesz Rudolf császárhoz.11) Zsigmond is belátta végre, hogy jobb lesz a cselekvés színpadáról félre vonulnia. Bástához üzent és fegyverszünetet kért tőle mindaddig, míg előterjesztése fölött a császár határoz; egyszersmind beleegyezett, hogy ezalatt tuszai: Szentpáli János, Harinai Farkas és Győrffy János Szatmáron legyenek őrizet alatt.12) Rudolf valóban Zsigmond óhajtásához képest rendezte az ügyet. A hányt-vetett sorsu embernek adta Lobkovitz várát s élte fogytáig 50,000 arany évi járadékot.
9) U. o. XXXII. k. 465. lap.
10) Bethlen: Hist. Transsylv.
11) U. o. V. k. 98. l.
12) U. o. V. k. 85. lap. Istvánffy: XXXIII. k. 482. lap.
