Móricz. (Técsői)
Móricz. (Técsői)
Móricz
Mármaros vármegyéből, Técső községből származik, de idővel Bihar és Szatmár vármegyékben is elterjedt. Máramarosban Taraczköz, Irholcz, Gánya, Tereselpatak községekben és Sziget városában volt birtokos. Szatmárott csak az újabb korban telepedett meg. István 1677-ben Apaffy Mihály fejedelemtől kapott czímeres nemes-levelet, melyet Mármarosszigeten hirdettek ki, továbbá a técsői birtokra donácziót és előnevet. Tagjai közül I. István, a czímerszerző, Teleki Mihály erdélyi kanczellár jószágigazgatója. – II. István, II. Rákóczi Ferencz ezredese és a huszti vár parancsnoka. – III. István, Mária Terézia korában Máramaros főjegyzője. – Péter az 1836 és 40-iki országgyűléseken Máramaros vármegye követe. – Sámuel 1809-ben a nemesi felkelő-sereg őrnagya, később alispán. – Antal, 1848-ban országyűlési képviselő. – Károly, 1847-ben lovassági főhadnagy, 1848/49-ben huszáralezredes. Haynau halálra itélte, de azután a büntetést 16 évi várfogságra változtatta meg, melyből 4 évet kitöltött. 1878-ban országgyűlési képviselő, fia Sándor huszárkapitány m. kir. testőr és cs. kir. kamarás; – Aladár szolgabíró. – Samu, 1848-ban honvéd lett és mint főhadnagy Pancsovánál elesett. – Pál, († 1901) orsz. képviselő. – Fia Pál, cs. és kir. kamarás, esztári birtokos. – Vincze, pénzügyminiszteri tanácsos. – Lajos, szatmári ny. törvényszéki elnök. – Fia Péter, cs. és kir. kamarás, trapezunti főkonzul. – Lajos, beregszászi pénzügyi titkár. – Sámuel, jogtudor, temesmegyei árvaszéki ülnök. – Kálmán, cs. és kir. főhadnagy. – Imre M. Á. V. tisztviselő.
Czímer: kékben, vörös-mezű könyöklő, keztyűs kar, egyenes kardot tart. Sisakdísz: három zöld olajág középsőjén álló, repülésre kész galamb. Takarók: kékarany, vörösezüst.
