Nagyipar.
Nagyipar.
A nagyipari vállalatok száma kevés. Nagyobb gyári vállalatok: a szatmári gőzmalom társulat gőzhengermalma, a Neuschloss-féle tanningyár és gőzfűrész- 13és a gőztéglagyárak. A gyári üzemben levő többi malmok, szeszgyárak, petroleum-finomító stb., bár termelő- és szállítóképességre elég figyelemre méltó vállalatok, szűkebb keretek között mozognak és kevesebb munkással dolgoznak.
A szatmári gőzmalom-társulat gőzmalma a város legnagyobb állandó jellegű iparvállalata. Alapítása összeesik a magyar éjszakkeleti vasút építésével. A mikor t. i. nyilvánválóvá lett, hogy e vasút kiépítésével Szatmár is beleilleszkedhetik az országos forgalomba, a város társadalmának vezérférfiai, Böszörményi Károly, Farkas Antal, Kiszely Károly, Antal Dániel, Vajay Károly, Losonczy József, Keresztes András, Lengyel István, Jakó Mihály, áthatva a város közgazdasági fejlődésének fontosságától, a múlt század hatvanas éveinek végén elhatározták, hogy gőzmalom-társulatot alapítanak. Ezt 1869-ben meg is valósították.
Az alapítók nagy munkát végeztek, míg a malom helyét megszerezték, árvíz ellen biztosították és az építési anyagokat beszerezték. Saját felügyeletük alatt vettették és égettették a téglát, vásárolták az erdőségekből a tölgyfa-anyagot s gondoskodtak arról, hogy a lisztgyártásra legalkalmasabb, akkor még e környéken ismeretlen, tiszavidéki búza termelését meghonosítsák. S miután hat évi szakadatlan munkával mindent elrendeztek, 1875. évi október hó 15-ikén a szatmári első gőzmalmot üzembe helyezték.
A malomipar ez időtájt még kezdetleges volt. A gépeket gyakran kellett javítani vagy tökéletesebbekkel kicserélni. A vállalatnak forgó tőkéje nem volt; drága kölcsönöket kellett felvennie. Az őrleményeknek belföldön piaczot teremteni alig lehetett, mivel az ország éjszakkeleti vidéke, melyre a malom támaszkodhatott, akkoriban búzalisztet alig fogyasztott. Hozzájárult ezekhez a volt igazgató hibás spekulácziója, minek következtében a társulatot 1892-ben 152.000 korona veszteség érte.
A létalapjaiban megtámadott vállalat igazgatósága ekkor az idegenből hozott vezérigazgató helyett, a vállalat élére a város egyik tekintélyes és szakképzett férfiát: Losonczy Józsefet állította, a ki rövid idő alatt helyrehozta a vállalat megbillent egyensúlyát. 1894-ben a 200 koronás részvényeket 100 koronára bélyegeztette le, s újabb 1250 darab részvényt bocsátott ki, azonfelül saját hitelének felhasználásával több mint egy millió korona beruházást tett a malom rekonstruálására, üzem- és versenyképességének fokozására.
Ezzel a malom jövőjét beláthatatlan időre biztosította. Ma a vállalat részvényeinek értéke 450 korona, forgó tőkéje meghaladja a 650.000 koronát s fontos közgazdasági és szocziális tényezővé küzdötte fel magát. Őrlőképessége 800 mázsa naponként. Állandóan 140 munkást foglalkoztat. Alaptőkéje 500.000 korona, tartalékalapja 800.000 korona.
A vállalat élen jelenleg a gőzmalom újjáalakítójának fia: ifj. Losonczy József áll, a ki az atyjáéhoz hasonló szerencsés kézzel, szaktudással és óvatossággal vezeti a vállalatot. Helyettese Szlávy Dezső, jogtanácsos Helmeczy József, az igazgatóság elnöke Korányi János, tagjai: Farkas Antal dr., Haller Ottó, Helmeczy József, Lengyel Alajos dr., Lengyel Márton dr., Schwartz Albert, Vajay Imre dr., Wallon Ede, Wallon Lajos és Lengyel Károly. Kisebb malomipari vállalatok: a szatmárnémeti gőzhengermalom; tulajdonosa Márkus és Göbel, továbbá az „Erzsébet-malom”, tulajdonosa Fuchs és Klein.
A szatmári első téglagyár r. t. szintén egyike a számottevő nagyipari vállalatoknak. Alakult 1894-ben. Az alapításban részt vettek Hérmán Mihály, volt polgármester, Litteczky Endre, Antal Kristóf, Nagy Barna dr., Nagy József, Lengyel Márton, Domahidy Sándor, Emerich Tivadar, Fogarassy Sándor és Gabriel András.
Alaptőkéje 200.000 korona, melyből 80.000 koronát visszafizetett. Tartalékalapja 106.084 korona. Az 1907. évi üzleti eredmény 16.109 K. 27 fillér nyereség. A vállalat jelenlegi vezetői: Litteczky Endre igazgató, Fogarassy Sándor alelnök, Nagy Barna dr. titkár és ügyész, Nagy József, Lengyel Márton, Emerich Tivadar.
A vállalatnak egészen modern felszerelésű körkemenczéje van, mely mindenféle tégla gyártására be van rendezve.
A szatmárnémeti első gőztéglagyár r. t. is az újabbkori nagy építkezési kedvnek köszöni alakúlását. Az előbbihez hasonló terjedelmű vállalat. Alaptőkéje 140.000 kor. Igazgatóságának tagjai: Bartha Kálmán elnök, Gál Jenő ügyvezető-igazgató, Kovács Béla, Rácz Endre dr., Benedek József dr., Makár Károly dr., ügyész.
14A Neuschloss- féle nasiczi tanningyár és gőzfürész r. t. 1895-ben kezdette meg működését Szatmár-Németiben. E vállalat azonban nem állandó jellegű. Miután a város közönségétől megvásárolt Nagymocsár és Darvasmoha-erdőségek, valamint a környéken szerzett erdők fatermékeit már feldolgozta, üzemét beszüntetni készül. E vállalat az összes helyi ipari vállalatok között a legtöbb munkást foglalkoztatta. Időszakok szerint változóan 300-tól 600 munkásig dolgozott a gyárban, raktárban és az erdőn. Igazgatója Fried Sándor, pénztárnoka Fischer Jenő.
Számottevő szeszgyár csak egy van. Tulajdonos a „Markovits Elek fiai” czég. Ez a szeszgyár szarvasmarha-hizlalóval van egybekapcsolva.
A Petroleum-finomító ipartelep 1906-ban keletkezett. Tulajdonosa Freund Sámuel és társa.
A nagyobb ipari vállalatok sorában meg kell említeni a város házi-kezelésében álló villamtelepet is, mely 1891 óta áll fenn.
A város közönsége 1891-ben felépítvén új színházát, a belügyminiszterium csak úgy engedte meg annak megnyitását, ha a tervbe vett petroleumvilágítás helyett, villamos világításra rendezik be. E kényszerhelyzetben a város közönsége 50 lóerős gépet állított fel a részleges villamos világítás ellátására. 1891 deczember 31-én este 7 órakor ejtették meg az első világítási próbát a városi színházban; 1892 január 3-án pedig megnyílt az utczai világítás is. 1892 október 1-én végül bevezették az első magánvilágítást. Azóta a varos közönsége folyton fejleszti villamos üzemét s a gépek és vezetékhálózat 1906 és 1907-ben végrehajtott rekonstrukcziója óta, két hatalmas termelő csoport látja el az utczai és magánvilágítást. A hajtó-erőt két, összesen 1200 lóerőre berendezett, kazán szolgáltatja.
A kisebb berendezésű gyárak közül fölemlíthető a szikvízgyár, szappangyár, bőrzsírgyár és eczetgyár.
Az ipari intézmények sorában nem hagyható említés nélkül a kerületi betegsegélyző pénztár, továbbá egy gyári és egy magán betegsegélyző-pénztár. A tagok száma 3171. Bevétel évenként 46.009 korona. Kiadás 40.622 korona.
