Ipar.
Ipar.
A város népességének jelentékeny része él ipari foglalkozása után. Sőt a fentebb részletezett statisztikai adatok szerint, az összes foglalkozási ágak között, az ipari van legnagyobb számmal képviselve (8211).
E szerint Szatmár-Németi, a népesség számaránya alapján, valóban túlnyomó részben iparűző város. Tekintve azonban iparának fejlettségi fokát és kiterjedtségét, csak a szerényebb ipari városok sorában említhetjük, különösen nagyiparának fejletlensége miatt.
Kereskedelmi- és iparkamarája nincsen. E tekintetben Debreczenhez tartozik.*
Szatmár város két kültaggal van a ker. és iparkamarában képviselve.
Nagy ipari vállalat kevés van itt. A kisipar pedig, mely dicsőséges multra tekint vissza, most a legújabb időben, hosszabb stagnálás után, ismét a haladó korral kezd lépést tartani, sőt egyes ágakban figyelemreméltó lendületet venni. Érdekes jelenség, hogy Szatmár-Németiben mindez ideig ipartestület nem keletkezett. Tettek ugyan eziránt kísérleteket, de eredménytelenül.
A régi czéh-rendszer hagyományai ma is élnek az egyes iparágak szerint alakult ipartársulatokban s szívesebben megmaradnak a maguk elszigeteltségében, semhogy ipartestületben egyesüljenek.
A czéh-rendszer idejében fennállott czéhek, melyeknek oklevelei a ma is virágzó ipartársulatok birtokában, részint pedig a Kölcsey-kör múzeumában 12vannak, a következők: Szatmáron: szűr-csapó 1513-ból, szabó 1525-ből, aranymíves 1534-ből, varga 1534-ből, mészáros 1538-ból, szűcs 1564-ből, kovács 1580-ból, csizmadia 1604-ből, szíjgyártó 1614-ből, kádár 1637-ből, borbély 1657-ből. – Németiben: Szíjgyártó 1514-ből, kovács 1538-ból, csiszár 1538-ból, lakatgyártó 1538-ból, csapó 1539-ből, ötvös 1547-ből, varga 1557-ből, szűcs 1558-ból, szabó 1573-ból, fazekas 1578-ból, mészáros 1606-ból, csizmadia 1614-ből, borbély 1635-ből, takács 1642-ből, asztalos 1642-ből.
A két városnak 1715-ben történt egyesítése után pedig a városi levéltárban őrzött „Conventionális” czímű könyvben, 1740-ből található följegyzés szerint, a „Betsülletes Nemes Czéhek Catologussá”-ba a következő czéhek vannak bevezetve: Kalmár-czéh, csapó, magyar szabó, szűrszabó, szűcs, mészáros, csizmadia, ötvös, borbély, gombkötő, asztalos, fazekas, szíjgyártó, kovács, csiszár, lakatos, kádár, takács, kerékgyártó és varga czéh.
Feltűnő, hogy az építő-ipar körébe vágó mesterségek a czéhek között nem fordulnak elő. Ennek oka, hogy a város sok pusztításnak volt kitéve és lakosai bölcs előrelátásból költséges építkezésekbe nem bocsátkoztak. Még 1804-ben is csak 3 kőház volt az egész városban. Az újabb időben azonban annál hatalmasabban fejlődtek ezek az iparágak.
