Állattenyésztés.
Állattenyésztés.
Az állattenyésztés csaknem kizárólag ló- és szarvasmarha-tenyésztésre szorítkozik. Ezenkívül juh- és sertéstenyésztéssel is találkozunk. A juhot a gyapjáért, tej-, turótermékekért s földjavítás czéljából tartják, a sertéseket pedig magán- és közfogyasztásra nevelik és hizlalják, de fajtisztaságra vagy nemesítésre nem helyeznek súlyt.
Már a ló- és szarvasmarhatenyésztésnél magasabb irányú közgazdasági szempontok is érvényesülnek. Az 1894-ben a városban felállított állami méntelep-osztály fontos közgazdasági hivatást tölt be a város és vidék lóanyagának javítása körül. A méntelep-osztályhoz 68 fedező-állomás tartozik; ménállománya pedig 217, és pedig 206 a fedező-állomásokon, 11 bérbe adva. Fontos tényezője a lótenyésztésnek továbbá az évenként megtartatni szokott lóverseny. Eredetileg a szatmár-vármegyei Gazdasági Egyesület rendezte azokat. Az első legitim verseny 1898 őszén volt. Azóta ezek a versenyek a város, a vármegye és a szomszédos vármegyék közönségének fokozódó érdeklődése mellett annyira fejlődtek, hogy a gazdasági egyesület jónak látta a rendezést önálló szervezetre bízni s 1903-ban megalakította a vármegyei lóversenyegyletet, melynek elnöke Berenczei Kováts Jenő földbirtokos, titkára Poszvék Nándor, a vármegyei gazd. egylet titkára.
11Az úrlovasok szövetkezete 1905-ben, a vidéki versenyügy egyöntetűsége érdekében szervezte a vidéki versenyegyletek szövetségét, mely szervezetben a szatmári verseny, a pálya minősége s az egynapos meeting szerint, a II. osztályunk közé soroztatott.
A szarvasmarha-tenyésztés minden irányban kielégítő eredményt mutat. A város tejszükségletének kielégítésére, a külterületen fekvő számos tehenészet szolgál. Állatállományuk elsőrendű. A hatóságnak különös gondja van arra, hogy a legeltető társaság és a birtokossági egyesületek fajtiszta és kiváló tenyészapaállatokat tartsanak.
A vágómarha-nevelés is kezd föllendülni. Nagyobb szabású szarvasmarha hízlaló telep azonban csak egy van, a Markovics-féle, szeszgyárral kapcsolatban.
A szarvasmarha-állomány túlnyomóan magyar faj. Tettek ugyan kísérletet Bonyhádról importált szimmenthali és nyugati fajta szarvasmarhával is, de csekély eredménynyel, mivel a másfajú szarvasmarhák nehezen tűrik a nyári forróságot és a sovány legelőt.
Jótékony hatással vannak végül az állattenyésztésre az állatvásárok. Az 1906. évben megtartott országos vásárok száma hat. Ezek közül az időjárás a vásár szempontjából három esetben kedvező, két esetben tűrhető s egy esetben kedvezőtlen volt. Felhajtottak: 14,374 szarvasmarhát, 6865 lovat és csikót, 7032 juhot, 8866 sertést. – Eladtak: 8272 szarvasmarhát, 2396 lovat, csikót, 2500 juhot, 5049 sertést.
Az állategészségügy általában kielégítő.
Az elmúlt években országosan uralkodó lépfenéből, száj- és körömfájásból Szatmár város szarvasmarha-állományának is kijutott, de itt nagyobb mérveket nem öltött. A. lépfene csak szórványosan, egyes elkülönített legelőkön jelentkezett; a száj- és körömfájás pedig egészen sporadikus esetekben lépett fel, úgy hogy vásárzárlat elrendelésének szüksége alig merült fel.
A sertésvész már több esetben tette szükségessé a sertésvásár bezárását. Az utóbbi időben azonban sertésvész esetei egyáltalán nem fordultak elő.
Az állategészségügyi szolgálatot a helyhatósági állatorvos, a ki egyszersmind vágóhídi biztos is, továbbá a városi kir. állatorvos és ellenőrző s felügyelőközegként a törvényhatósági kir. állatorvos látja el.
