Léber Antal főerdészsége.
Léber Antal főerdészsége.
Ugyanebben az évben Somlyay Kálmán erdész, 29 és 1/2 évi szolgálat után lemondott és a májusi közgyűlésen Léber Antal okleveles erdőtisztet választották meg főerdésznek. A helyzet rendkívül nehéz volt. A kész üzemtervek megjelölték ugyan a kezelési irányt, azonban a megnyirbált hatáskör, a függő helyzet, az elavúlt kezelési eljárás, értékesítés és elszámolás oly akadályok voltak, a melyeknek legalább részben való megszüntetése nélkül, belterjes, jövedelmező és okszerű gazdálkodást folytatni nem lehetett. A legnagyobb nehézségeket 1900-ban, közgyűlési határozattal meg is szüntették. Az erdőhivatal ügykörére nézve új szolgálati és kezelési szabályzatot dolgoztak ki, a mely azonban még máig sincsen életbeléptetve. Az erdő-altisztekre nézve szintén új szolgálati és fegyelmi szabályzat készült, a mely 1903 óta érvényben van. A főerdész és az erdővéd személyzet fizetését és járandóságát rendezték, egy középponti erdővéd állását rendszeresítették, az erdőségekben nyolcz erdőőri lakást emeltek, az erdőkben a gazdasági beosztást az üzemtervi előírás szerint állandósították, az útakat, nyiladékokat szabályozták, az anyagértékesítést és elszámolást módosították és ez eddig szokatlan és rendkívüli beruházások ellenére az erdők tiszta jövedelme már az első években is 50 %-al emelkedett.
66Igaz, hogy a faárak és keresleti viszonyok előnyösen alakúltak, azonban a jövedelemben a lényeges változást mégis főképpen a fatömegnek minél belterjesebb értékesítése okozta, úgy hogy az első tíz évi gazdálkodási időszak lezártával, vagyis 1905 és 1906-ban, a mikor az üzemátvizsgálás megtörtént és az új előírásokat megtették, a házi kezelésben lévő erdőterület után az átlagos évi tiszta bevétel 82,000 korona volt, jóllehet a vágásterületek a múltban történt túlhasználatok következtében, csekélyek voltak. Ehhez járúlt még a Neuschlosz-czégnek tömegesen eladott B) üzemosztály után való évenkénti bevétel 180,000 korona.
Az erdőgazdasági jövedelemnek ily örvendetes javulása nagy befolyással volt a város háztartására és évi költségvetésére, úgy hogy a város rohamos fejlődése és szépülése, a pótadónak 98%-ról 76%-ra való apasztása, első sorban az erdők jövedelmének tudható be. 1905-ben ismét vásárolt a város közönsége az Avasban. Megvette az eddigi erdővel határos „Peley”-féle erdőbirtokot, 399.1 kat. holdat, 30,928 koronáért, majd 1907-ben az u. n. „Pagett”-féle 330 kat. hold avasi erdőnek fatömegét 10 évi kihasználási időre 60,000 koronáért. Az utóbbinak a talaját is meg akarja a város szerezni, a mi ez idő szerint a telekkönyvi rendezetlen állapotok miatt még nem lehetséges. Az avasi 3891,1 kat. hold erdőről 1907-ben rendszeres gazdasági üzemterv készült. Ugyanabban az évben az erdő fatömegét, 20 évi kitermelési időre, egy erdei gőzüzemű iparvasút kiépítése és Szatmár-Németiben egy faipargyár felállításának kötelezettsége mellett, árverést hirdettek. A legelőnyösebb ajánlat a „Délmagyarországi faipari és kiviteli részvény-társaságé” volt, a mely szerint a város közönsége ez erdőbirtokáért 20 év alatt évenként mintegy 70,000 korona tiszta bevételt remélhet. Az összes városi erdőségek ma egy főerdész, egy középponti erdővéd, 10 vizsgázott erdőőr és 2 erdőszolga kezelése alatt állanak. Az erdőhivatal székhelye Szatmár-Németiben, a városházán van.
