Társadalmi mozgalmak.
Társadalmi mozgalmak.
1882-ben indulnak meg az eszmecserék a Társas-Kör üvegtermében. Esténként összegyűltek dr. Farkas Antal indítványára az intelligenczia kiválóbbjai: Berenczei Kováts Lajos, Berenczei Kováts Béla, Hehelein Károly, Csomay Imre, Tabajdi Lajos, Jeney György, Nagy József és ott az egész éven át hétről-hétre fejtették ki a város előbbrevitelét czélzó eszméket. A főczél a magyar szellem erejének nevelése és terjesztése volt. Február 3-án a magyarosodást fejtegetik. Február 13-án Kováts Lajos felveti a kulturtársaság alapítására való indítványát, Csomay az Egyesület nevéűl, a „Széchenyi Társulat”-ot ajánlja és ez a Társulat ez évi deczember 28-án meg is alakult. Díszelnöke Schlauch püspök, elnöke Domahidy Ferencz főispán lett és az egyesület ma is virágzik. 1908 január 19-én ülte meg nagy fénynyel 26 éves jubileumát, melyen dr. Boromisza Tibor püspök elnökölt, az ünnepi beszédet pedig dr. Fechtel János tanár tartotta.
Miután 1874-ben a képviselők mandátuma lejárt, az új választást junius 15-én ejtették meg és Borost ismét képviselővé választották Bartha Endrével szemben.
A választási harczok lezajlása után 1884 július 14-én budapesti írók és művészek jöttek Szatmárra, a kik a Kölcsey-szobrot megkoszorúzták, a színházban díszelőadás, utána tánczmulatság volt.
A szomszédban, Nagykárolyban is emlékezetes esemény történt, mert okt. 10 és 11-én a trónörököspár, Rudolf és Stefánia, a gróf Károlyi István családját tüntették ki látogatásukkal. Szatmárról átmentek hódolatuk nyilvánítására: Schlauch püspök, a ki a trónörökös pár előtt másnap misét mondott. Böszörményi Károly polgármester, Hérmán Mihály ügyész, Kiss Gedeon, Smoczer és Keszler kanonokok.
Az ünnepségek után beterjesztették az új városi szervezeti szabályzatot, melyen első sorban Rogozi Pap Géza és Hérmán Mihály dolgoztak. Tárgyalták decz. 29-én. Ez a szabályrendelet ma is érvényben van.
A város vasuti politikája ebben időben kezd belterjesebbé lenni. A városi hatóság és közönség mindent elkövet, hogy a várost vasúti hálózat középpontjává tegye.
1885-ben történt a szatmár-nagybányai vasút megnyitása, a mely azóta Felsőbányáig kiépült, de a szamosvölgyi vasúttal Deés felé is összeköttetést nyert.
Évekkel utóbb kiépült a hegyi, a fehérgyarmati, bikszádi s most épül a szatmár-mátészalkai vasút. Szatmár ma valóban élénk kereskedelmi emporium, úgy hogy e tekintetben éjszak-keleten egyedül és az első helyen áll. A vasútak a városnak nagy áldozatába kerültek, de közvetve bőven kamatoznak.
A városháza és színház építésével Szikszay Lajos vállalkozó bízatott meg.
Az országgyűlési 3 éves cziklus 1887-ben újból lejárt s a város választóközönsége ismét megmozdult. – Erős harczra volt kilátás. A függetlenségi párt Vállyi Árpád majtisi földbirtokost jelölte, a szabadelvű párt pedig Boros Bálintot, a ki jun. 5-én a Lövölde-kertben tartotta programmbeszédét, míg Vállyi Árpád a vigadó erkélyéről beszélt jun. 9-én. A választás jun. 17-én történt, a melyen Boros Bálint 21 szótöbbséget nyert. A szavazatok összes száma 857 volt. Vállyira esett 418, Borosra 439.
Schlauch püspök nagyváradi püspökké való kineveztetésével megüresedvén a szatmári püspöki szék, őfelsége Meszleni Meszlényi Gyula esztergomi kanonokot nevezte ki erre 1887 okt. 27-én. Meszlényi 1888 április 16-án este érkezett Szatmárra. A felszentelés április 29-én volt, a melyre Császka György szepesi, 296Bende Imre beszterczebányai és Pásztélyi János munkácsi püspökök is ide érkeztek. Meszlényi püspök 17 évig kormányozta az egyházmegyét és sok jót tett. Minderről más helyen bővebben írunk.
