Lótenyésztés.
Lótenyésztés.
A mint fentebb kimutattuk, a ló-állomány a vármegyében számra nézve tekintélyes. A tulajdonképeni lótenyésztés azonban még nem felel meg a mai kivánalmaknak, mert a közép- és nagybirtokosok nagy része leginkább csak arra szorítkozik, hogy az igás kanczák alatt neveljen csikókat, első sorban saját szükségletére. A fölösleget remondáknak szedik össze a lókereskedők, mivel a katonai lóavató bizottságok közvetetlen a tenyésztőktől vajmi keveset vásárolnak.
Mióta a kincstári fedező-méneket szaporítják, azóta a tenyész-anyag is sokat javúlt. Tenyész-ménesekről azonban alig beszélhetünk. A verseny- és luxuslovak nevelésére berendezett istálló is nagyon kevés van.
A legrégibb tenyész-ménes volt a báró Vécsey József jóhírű angol félvértenyészete a csegöldi uradalomban, a hol a régi lipiczai fajta, külön tenyésztési ág volt. Az örökösök a ménest feloszlatták és az új tulajdonosok a lónevelést istálló-rendszerre redukálták.
Említésre méltó még a gróf Dégenfeld Sándor erdőszádai ménese, a melyet a múlt század elején gróf Dégenfeld-Schomburg Miksa alapított. Kezdetben fedezésre a báró Wesselényi Miklós zsibói méneséből angol félvér és telivér méneket használtak. Később 1850–1860-ig egy Angliából importált Parkin-Warbek nevű telivér mén fedezett. Majd a North-Star angol telivér, valamint Bois Roussel, Schutherland és Pásztor telivér angol állami méneket használták. E kitünő apák ivadékai, a jól gondozott állománynak ma is díszére szolgálnak. A 25–30 drb félvér és telivér angol kanczát szabad ménesben tartják, a csikókat elválasztás után legelőn és abraktakarmányon nevelik.
A ménes tenyésztési iránya a hadsereg czéljainak megfelelő mén-csikók és pótlovak, valamint nehezebb, erős csontozatú kocsi- és hátas-lovak előállítása.
A verseny- és vadász-lovak nevelésében kitünik a gróf Károlyi-féle nagykárolyi tenyésztés, melyet néhai gróf Károlyi György alapított 1836-ban. E ménesben évtizedeken át saját nevelésű angol telivér-méneket használtak, míg 1887–1893-ig Millerjung angol telivér állami mén fedezett. Az állomány ez időszerint 26 drb angol telivér kancza, melyeket részben Angliából importáltak, részben a ménesben neveltek. A csikókat versenyre idomítják és ezek gyakran szép sikereket érnek el; a versenylovaknak be nem vált csikók vadász- és kocsilovakká lesznek. Az 1899. és 1900. években a budapesti pályán tekintélyes versenydíjakat nyert az Andrée nevű mén; ezt az állam megvásárolta és a mezőhegyesi ménesbe osztotta, be. Említésre méltó lótenyésztés van a gróf Dégenfeld József csomaközi uradalmában is. Itt az állomány 25–30 drb angol félvér anyakancza és szaporulata. Az angol telivér bérmének után nevelt csikókat nyáron legelőn tartják és saját használatra, vagy mint méncsikókat, köztenyésztésre nevelik.
Szép állomány a Kende Zsigmond által Istvándiban 1890-ben alapított csikó-ménes, a hol az anyakanczák ugyan használati lovak, de állami félvérménekkel fedeztetvén, erős és edzett igás- és kocsi-lovakat nevelnek, melyeknek feleslegét katonai pótlovaknak adják el. Az évi szaporulat 30–35 drb csikó. Amerikai ügető verseny-lovakat a gróf Teleki László Gyula hosszúfalusi istállójában láthatunk. A ménest a jelenlegi tulajdonosa 1880-ban angol félvér tenyész-írányban alapította, azonban 1904-ben feloszlatta a régi ménest és az ügetők tenyésztésére tért át. Az amerikai fajta ménesben Silvery Chimes és ettől származott magas vérű mének fedeznek. Ezek mellett azonban a muraközi-pinzgaui nehéz igás lovakat külön tenyésztik. A jelenlegi állomány 30–40 anyakancza és ezek szaporulata. A tenyésztés czélja ügető verseny-lovak nevelése és erős igás és kocsi-lovak előállítása. Az ügető törzsből a számfelettieket, mint verseny- 307és hintós-lovakat adják el. A tulajdonostól nevelt Bajnok nevű mén több ügetőversenynek az első díját vitte el.
A régi tenyésztések közül megemlítendő még özv. Tisza Kálmánné kocsordi ménese, melyet 1810-ben gróf Dégenfeld Maximilián alapított. Ez azóta kisebb-nagyobb változáson átmenve, jelenleg 30–40, Nonius-méntől származott anyakanczából áll; jelenleg is állami Nonius fajta ménekkel fedezik őket. A tenyésztési czél nehezebb hámos és erős, hátas lovak nevelése, a gazdasági állomány kiegészítésére, a többit katonai czélokra adják el.
A lótenyésztés emelésére törekvő és kiválóbb anyaggal rendelkező megyei nagybirtokosok közül még említésre méltó a Berenczei Kováts Jenő homoki, Domahidy István domahidai gazdaságaiban berendezett istállók, melyekből 20–30 anyakancza használati lovak után nevelt félvér-csikók kerülnék ki évenként. A domahidai tenyésztésben néhány év óta használt híres Millerjung apától származott ivadékok a szatmári versenypályán is jó sikerrel futnak. A tenyészirány ez állományokban, erős hátas, kocsi- és igás-lovak nevelése, melyeknek feleslegét részint mint szolgálati, részint mint mén- és kancza-csikókat jó áron megfizetik a lóavató-bizottságok. Végre megemlíthetjük még a vármegye egyik fiatal, törekvő gazdájának, gróf Teleki Pálnak pribékfalvai kezdő tenyészetét, melyet tulajdonosa 1900-ban állított be, félvér angol kanczákkal; fedezésükre a gróf Teleki László Gyula hosszúfalvi és néhai Dőry József tüskei méneséből vásárolt angol félvér és amerikai félvér-méneket használtat. Ezeknek ivadékai ma már szép és értékes ménest alkotnak.
A mezőgazdasági czélra használt hámoslovak fajtái, az egyes vidékek szerint változnak. A nagykárolyi járáshoz tartozó gazdag sváb községekben az eredetileg magas, vékony dongáju, nyugati fajta lovak, az utóbbi évtizedekben a félvér angol, arabs és nonius állami ménekkel keresztezve, ma már a parasztlovak között az első helyet foglalják el. Jó gondozás mellett szépen kinőnek és úgy is mint mértékes kocsi-lovak, úgy is mint remonda-lovak, jó áron (500–800 kor.) értékesíthetők. A nyiri járásban az apró, erős lábu, könnyű parasztlovak, a fehérgyarmati járásban a nagyobb testü, gömbölyü izomzatu, erős csontu arabs és lipiczai ménekkel keresztezett jó igás-lovak, míg a vármegye éjszakkeleti részében, az avasi, szinérváraljai és nagybányai járásokban levő hegyvidéki, úgynevezett apró mokánylovak szolgáltatják a mezőgazdasági és fuvaros lovakat. Ezek a legigénytelenebbek és a hegyi legelőkkel is kielégíthetők, de az értékük is a munkaképességüknek felel meg.
Az urasági paripa- és kocsi-lovak nagyrésze az úgynevezett magyar és erdélyi fajtákból kerül ki, mely utóbbi ugyan eredeti minőségében ma már alig kapható, de félvér keresztezésekkel kitünő, kitartó munkaerejüek. Fedeztetési állomások: Botpalád, Csanálos, Cseke, Csenger, Érendréd, Érkörtvélyes, Kálmánd, Kaplony, Fehérgyarmat, Fény, Gebe, Mátészalka, Nagyar, Nagykároly, Nagysomkút, Nagypalád, Porcsalma, Szatmár. Mindezek a szatmári méntelepből kapják a méneket.
