Birtokviszonyok Nagy Lajos és Zsigmond alatt.
Birtokviszonyok Nagy Lajos és Zsigmond alatt.
A vármegye keleti határán fekvő Nagybányát és Felsőbányát, a hozzá tartozó 9 faluval, Zsigmond király 1411-ben István rácz despotának adta, utána 1430-ban Brankovics György bírta a nagybányai uradalmat, melyet 1449-ben Hunyadi János kormányzó foglalt el. 1459-ben az uradalom özvegyéé: Szilágyi Erzsébeté lett. Hunyadi Mátyás király Szapolyai István nádornak adta Szatmár és Németi városokkal együtt. Szapolyainak az 1494. évi adóösszeírás szerint ekkor 486 portája volt a vármegyében. A nagybányai uradalom fölött és mellett a Meggyesaljai Móricz család birtokai terültek el, melyek Szinér és Meggyes körul csoportosultak. Meggyesnek 1484-ben már vára volt, mely régente Jákóvár nevet viselt. Szinér váráról 1490-ben történik említés, mely évben a következő helységek tartoztak hozzá: Józsefháza, Szamostelek, Apa, Váralja (Szinérváralja) Ujváros (Avasujváros) Vámfalu, Parlag, Iloba, Tótfalu, Berendmező, Kalinháza, Bújánháza, Lekencze, Tartolcz, Monyorós, Komorzán, Bikszád, Túrvékonya, Felsőfalu, Feketepatak, Krassótótfalu, Veresmart, Sárköz, Batizháza, Udvari, Kak, Szentmárton és Görbed. A Bélteki vagy a Bélteki Drágfiak uradalmai a Szamos déli vidékén terültek el. 1420-ban Hirip részeit bírják, 1456-ban Erdődön várépítési engedélyt nyernek. 1470-ben nyerik a hűtlenségbe esett Bélteki Mihály összes birtokait, u. m. Erdődöt, Kis-Erdődöt, Bélteket, Dobrát, Hiripet, Magyar-Bikót, Erdőszádát, Tormányt stb. A Szamos jobbpartján övék volt Batiz, Lázári, Darócz, Pete, Csegöld, Tisztaberek. Az 1494. évi adóösszeírás szerint Drágfi Bertalan erdélyi vajda 908 1/2 porta birtokosa volt a vármegyében.
A Drágfiaktól nyugatra a Kaplyon nembeli Bagosi, Károlyi és Vetési családok birtokai terültek el. A Károlyiak birtokainak középpontja Károly (Nagykároly) volt, melynek váráról 1473-ban történik említés. 1382-ben Erzsébet királynétól Madát nyerik. 1419-ben uj adományul kapják Károlyt, Kaplyont, Bobáldot, Vezendet, Péterit, Csomaközt, Fényt, Embelyt (Ömböly), Vadát, Olcsvát és Csanálost, 1460-ban Czégényben részeket, 1462-ben Apáti részeit szerzik meg. A Vetési család tagjai 1408-ban megveszik a ragáldi pusztát, 1435-ben osztoznak Vetés, Ujfalu, Almás, Varka, Csomaköz, Mezőpetri, Vezend, Terem helységeken, 1441-ben Szárazberek, 1447-ben Császló, 1465-ben Vasvári, 1472-ben Apáti birtokába iktattatnak, azonkivül 1484-ben Gilvácson és Bátorban bírtak földesúri joggal.
573A Báthoryak birtokai az ecsedi láp környékén s a vármegye nyugati részein terültek el. Uradalmuk középpontja Ecsed vára, mely az 1433. évi osztály alkalmával a család közös birtokának jelentetett ki. 1391-ben és 1393-ban Dob, Zsadány, Amacz, Ombod, Majtény, Gilvács, Katol, Kisnamény, Gyarmat, Nagyar, Kisar, Csaholcz, Géberjén, Oroszi birtokába iktatják őket. 1406-ban Gyürét, 1407-ben Terebest, 1415-ben Meggyest, 1417-ben Bozánt, 1418-ban Mérket, 1423-ban Szaniszlót, 1427-ben Vasvárit bírják, 1474-ben Börvelyt nyerik királyi adományul. 1466-ban Kocsordba iktattatnak; 1473-ban Dománhida (Domahida) Porcsalma, Penyige, Ököritó és Dányád birtokában találjuk őket. A XV. században átlag 46 faluban bírtak földesúri joggal. Az 1494. évi adóösszeírás szerint Báthory András 98 porta birtokosa volt.
A Káta nemzetségből származó Csaholyiak birtokai a Báthoryak szomszédságában, az ecsedi láptól éjszakra és keletre, Csenger és Mátészalka körül csoportosultak. 1367-ben megveszik Máté-Szalka, Bel-Szalka, Jármi, Remeteszeg és Tunyog helységeket. 1429-ben Csaholy, Gebe, Meggyes, Szent-Miklós, Becsk, Fazekas és Tárkány puszták birtokába iktattatnak. Övék volt még Győrtelek, Parasznya, Derzs, Sályi, Jánosi, Komlód, Óvár, Palád, Sonkád, Magosliget. A XV. században átlag 32 falut és 14 pusztát bírtak. Az 1494, évi adóösszeírás szerint Csaholyi Péter 38 porta birtokosa volt.
A Kölcseyek s a Kölcsei Kendék birtokai a Tisza és részben a Szamos mentén terültek el, mint Gyarmat, Istvándi, Kemerő, Kölcse, Milota, Csécse, Kóród, Cseke, Mácsa, Ököritó, Tyukod, Czégény és Szekeres. E birtokokat, melyekre Nagy Lajos királytól új adományt nyertek, megtartották a XV. században is. 1451-ben Istvándi és Czégény részeit zálogosították el.
A vármegye többi nagyobb birtokos családai közül a Szántai Becskyek 1437-ben Peleskét, 1461-ben Zajtát, 1476-ban Garbóczot, Komlódot, Tiszabecset, Gacsályt, Kis-Piliskét, Géczet és Tótfalut bírták A Csarnavodai család 1378-ban Császló, 1409-ben Papos, 1439-ben Komlód, Gécz, Tótfalú és a két Piliske földesura, 1448-ban és 1488-ban Daróczon, Lázáriban, Homok-Szigeten és Sárban bírtak földesúri joggal. Az Olnodi Czudarok már 1362-ben Szamosszeget, 1372-ben pedig Őrt bírják, 1452-ben Bagos, Kér stb. helységekre tartanak igényt, 1454-ben Pályit bírják. A Csákyak 1396-ban adományul nyerik Daróczot, 1409-ben beiktatják őket Krassó, Lippó, Borhida, Veresmart, 1424-ben Szárazberek birtokába. 1455-ben Komlódtótfalut, a két Piliskét, 1469-ben Szaklyát, 1489-ben Piskárost bírják. A Domahidy (Dománhidi) család 1395-ben Mácsa földesura. 1448-ban Tyukodba iktattatnak, 1453-ban Dománhida, Ököritó, Porcsalma és Penyige ősi nemzetségi javakon megosztoznak. A Gacsályiek Gacsályt, a Kusalyi Jakcsok 1445-ben Rozsályon a várkastély fele részét bírták. A Malomvizi Kendefiek a XV. században tünnek fel Szatmár vármegyében. 1460-ban Kisvarsány, 1461-ben Ilk birtokosai; 1479-ben Sonkád, Botpalád, Nagy- és Kispalád, 1489-ben Varsány, Gyüre és Ilk részeibe iktatják őket. A Rozsályi Kún családnak 1445-ben váruk volt Rozsályon. 1462-ben a magvaszakadt Atyai András birtokait nyerik, Uszka, Hodos, Kis-Rozsály és Zajta helységekben. A Lónyaiak szintén a XV. században szereznek birtokokat Szatmár vármegyében. 1448-ban Uj-Ököritó, Tyukod és Mácsa részeibe iktatják őket. A Matucsinaiak 1395-ben a Szamosmenti Matolcs várát bírták. A Perényiek ősei már a XIV. század elején bírták Nagydobost, 1419-ben Papos részeit, 1488-ban Czégény, Kórógy, Istvándi, Kölcse, Fülesd, Szekeres, Cseke, Csécse és Milota helységekben szereznek részeket a Kölcsey családtól. (Csánki Dezső: Magyarország Tört. Földrajza I. k.)
