A Káta nemzetség.
A Káta nemzetség.
Az ősi Káta nemzetség, mely az első foglalás jogán a Zagyvától a Tápióig terjeszkedett, még a tatárjárás előtti években telepedett le Szatmár vármegyében. Egyik ága Gelyényesen, közel a Kaplyon-nemzetségi javakhoz szerzett birtokokat, de e hatalmas szomszédság miatt nem sokáig volt maradása; I. István neje, a Kaplyon-nembeli Péter üldözései miatt, Gelyénes birtokát 1234-ben kénytelen volt átadni a királynak.
A nemzetség másik ága, a csaholyi ág, a Kraszna balpartján telepedett le. Ennek az ágnak ősi fészke Nyircsaholy volt, hol monostort alapított, mely köré csoportosultak ez ág birtokai: Mátészalka, Jármi, Remeteszeg, Kocsord és Tunyog. Ez ág sarja II. Panyit, 1235 előtt, két szatmári várjobbágytól Csengeren földet vásárolt, de ezt 1236-ban vissza kellett neki adni. Fia Ábrahám (1270–71.) a Receh és Costatum nevü földeket kapta. Unokája I. János (1322–1352.) visszaszerezte Tunyog falút; ezenkivül Csiszért és Paládot bírta.
A nemzetség lázári ága, melynek törzsbirtoka a Németi melletti Lázári volt, Ugocsa és Szatmár-Bereg vármegyében terjeszkedett. Őse Rafael comes (1216.) Lázári, Sár, Bábony és Homok falvak birtokosa. Fiai Tamás és Gábor. Tamás fia II. Rafael (1261.) a Vasváry család őse.
Gábor fiai közül Tamástól (1265–99.), a Lázáry család származik, másik fia János (1284–98), kinek fiai közül Gábor (1310–23. ) a Surányi, István és Tamás (1311–47.) a Csarnavoday család őse.
