Szentmiklós.
Szentmiklós.
Szentmiklós (Krasznaszentmiklós), kisközség, 148 házzal és 960 lakossal, a kik közül 227 magyar és 739 oláh. 790 gör. kath., 139 ref., 24 r. kath. és 16 izr. vallású. Határa 3243 k. hold. Nevét 1433-ban Zenthmiklós, 1428-ban Katazenthmiklos alakban írták. 1417-ig a Szentmiklósi nemzetségé volt; ekkor Báthory István és Benedek kapták meg, de a Drágfiak, a Szénási, Álmosdi Csire, Malomvízi Kenderes, 157Kendefi, Kállay és az Albisi Zólyomi családok is szereztek benne részt a XV. században, a következőkben pedig még a Károlyiak is. A XVI–XVII. században a szatmári várhoz tartozott s a XVIII-ikban a Pongráczoké volt, majd a gróf Károlyiak kaptak rá királyi adományt s ma is gróf Károlyi Lajosnak van benne nagyobb birtoka. A ref. templom a XV. századból való épület. 1703-ban restaurálták. A gör. katholikusok 1904-ben építettek új templomot. Egykor valami váracs lehetett itt a ref. templom táján, de ma már semmi nyoma. Körjegyzőség helyben, vasúti állomása Domahidán van. Utolsó postája és távírója Kismajtény. Hozzá tartozik a Károlyi major. Hajdan nagy pusztája volt a Szentmiklósi puszta, a melyet 1429-ben a Csaholyiak kaptak, 1511-ben pedig részt kaptak benne Csobay Jánosné, Károlyi Zsófia és Károlyi Mihályné, Kasuly Borbála.
