Mezőpetri.
Mezőpetri.
Mezőpetri, nagyközség, 232 házzal és 1409 lakossal, a kik közül 1212 német, 137 magyar és 51 oláh. 1304 r. kath., 64 gör. kath., 41 ref. Határa 4170 kat. hold. Nevét már 1316-ban Mezeu Petri-nek írják, 1399-ben Szent Péter tiszteletére 114szentelt temploma is fennáll és akkor a Dengelegiek pörölnek érte a Kaplyon nembeliekkel. Ez oklevélben Mewzewzenthpetery, 1419-ben pedig Petry alakban írják. A Kaplyon nembeli családok ősi birtoka. 1396-ig a Vadayaké volt, azután a Bagosi, Vetési, Csomaközi és Károlyi családok osztoztak rajta. 1419-ben a Károlyiak, 1420-ban a Vetésiek kapnak rá új adományt és 1435-ben megosztoznak benne. 1572-ben ismét új donatiót kapnak itt. 1468-ban Károlyi László elzálogosítja itteni birtokát Endrédi Nagy Ferencznek. 1518-ban a Báthoryak felkérték, de eredmény nélkül. 1552-ben Szennyesi Lukács kapott benne részt, 1576-ban Reszegey Anna, Bognár Pál felesége szintén. A XVII. és XVIII. században folyvást a Károlyi családé. Kívüle 1810-ben a gróf Teleki, Bagosi, Mészáros, Menszáros, Pogány és Irinyi családoknak volt itt birtokuk. Most nagyobb birtokosai a gróf Károlyiak, gróf Dégenfeld József és Boér Endre, a ki itt a községen kívül, 1902-ben épített csinos úrilakot. 1610 körül a török világban csaknem elpusztúlt a község. 1738-ban gróf Károlyi Sándor a Rajna mellől, Breisgauból, sváb lakosokat telepített ide, gróf Károlyi Ferencz pedig 1748-ban nekik adta a ref. templomot. 1786-ban újat építettek helyette, a melyet az 1834-iki földrengés erősen megrongált. A határban vannak a Boér, Dégenfeld, Govrik tanyák és a Kigyei puszta. Ez utóbbi hajdan népes helység és a Kydiy család fészke. Első okleveles nyoma 1327-ben bukkan fel, a mikor Kydiy Jakab, Bertalan fia és Kydiy Tyba, János fia az urai, 1423-ban Vámosgyörki Pohárnok András osztozkodik rajta a Kydiy nemesekkel. 1466-ban Pilissy Bertalan kap benne részt. 1549-ben egy határperben szerepel. 1588-ban Szentmiklósi Pongrácz Frigyes is birtokosa. Három évvel később Szabó Dániel szerez benne részt. 1612-ben még jelentékeny helység és ekkor a szaniszlóiakkal határvillongásuk volt. 1719-ben már puszta és gróf Károlyi Sándor lett az ura. A község utolsó postája, távírója és vasúti állomása Szaniszló.
