Mátészalka.
Mátészalka.
Mátészalka, magyar nagyközség a Nyirségen. Járási székhely, 790 házzal és 5405 lakossal, kik között 3194 ref., 717 r. kath., 470 gör. kath.. 1008 izr. vallásu. 112Határa 8319 kat. hold. Nevét 1322-ben Mathe, 1325-ben Kywzalka és Belzalka, 1367-ben Matezalkaya, Mathezalka és Belzalka, 1368-ban Zalkamate alakban írják az egykorú oklevelek. Ugy látszik, három részből állott; Kis-, Bel- és Mátészalkából. A tatárjárás után, 1260-ban, Máthé, Zalka comes fia, V. István udvari embere, népesítette be az elpusztúlt helységet s róla vette a nevét is. A Zalka vagy Zalkai családé volt, melyet 1355-ben Magyar Zalka Pál özvegye a budai klarissáknak hagyományozott, a kik 1367-ben eladták a Csaholyiaknak, kiktől Csaholyi Margit, Debrő Péter felesége, leánynegyedben kapta. Mikor 1403-ban Debrewi István hűtlenségben találtatott, Miklós leleszi prépost felkérte e birtokot rokonai, az Oroszok számára, a minek azonban a Csaholyiak ellentmondtak; de 1421-ben Orosz László elfoglalta. 1429-ben a Csaholyiakat újra beiktatták az itteni részekbe. Az övék is maradt és 1547 ben Csaholyi Imre leányai fiúsíttatván, ezeket iktatták be. Csaholyi Annával Brebiri Melith György kapta meg egész Szalkát s utána, 1568-ban, fiai: István, Pál és Péter. 1545-ben a Rozsályi Kúnok is kaptak benne részt s ugyanekkor Kusalyi Jakch Mihály is. 1548-ban Radóczi Petrichevich Miklós, Csaholyi Katalin férje is birtokosai közé tartozik. 1572-ben szép jószága volt itt a híres Melius Juhász Péternek is, a ki ekkor debreczeni prédikátor volt: 800 forintért zálogosította el birtok részét Báthory Miklósnak. 1580-ban Erőss Gáspárnak is van benne része. Ebben a században híres szülötte volt Zalkay László esztergomi érsek, a ki Mohácsnál esett el. A XVII. század közepéig a Rozsályi Kúnoknak van benne legnagyobb részük. de azontúl, a század végéig, a szatmári vár tartozéka volt. Közben 1602-ben Balogi Szabó Péter kapott benne részt. 1617-ben Rozsályi Kún László neje, Abramffy Katalin és a Dengeleghy Miklós özvegye, Parlaghy Anna per-egyezséget kötöttek Mátészalka részei fölött. A XVIII. században már sok a birtokos családja. Igy 1727-ben Bencze Sámuel, 1747-ben gróf Teleki Ádám, 1748-ban gróf Károlyi Ferencz kapnak benne donatiót. Rajtuk kívül nemesi birtokosok voltak a Vay, Patay, Eördögh, Ilosvay, Jeszenszky, Irinyi, Vitkay, Mándy, Géressy, Fogarassy, Kovács, Sulyok, Pogány, Mészáros, Bakay, Rókász, Gyarmathy, Szőlőssy, Kércsy, Tolnay, Kerekes, Isoó, Székely, Tárkányi, Gombás, Szabó, Balaton, Szűcs, Bakos Kisvárday, Balási családok. A XIX. század derekáig még a Kölcsey, Kőmives, Kiss, Csizmadia, Eölyüs, Néma. Csigay, Csaholczi, Czenczi, Túri, Teleki, Keletséni, Ruszka, Mikolay, Horváth, Komoróczy, Beszterczey, Pápay, Dorghay, Tomori Szabó, Lőrincz, Kováts, Gál, Oláh, Ónodi, Budaházi, Asztay, Pusztay, Füzeséri, Kádár, Rácz, Borosjenői Szabó, Földvári, Árvay, Kóródy, Molnár, Veres, Jákói Szabó, Nemes, Nagy, Szilágyi, Matolcsi Szabó, Visszás, Mátray, Éles, Jakab Szabó, Ari, Tóth, Kubinyi, Mislay, Kulin, stb. családok. Most nagyobb birtoka van itt a Szalkai gyártelepnek és özv. Tisza Kálmánnénak. A Szalkay családnak itt két csinos úrilaka van. A község városháza új, modern, emeletes épület. A község a Nyirvidék szatmári részének mindig középpontja volt. Már a XIV. század elején jókora helység volt és 1332-ben már a pápai tizedszedők lajstromában is előfordúl. Míg a Krasznát le nem csapolták, gyakran érte árvíz; fekete halál, pestis szintén pusztította néhányszor. A virágzó nagyközségben villanyvilágítás van. Van szolgabírói hivatal, járásbíróság, polgári kaszinó; tisztviselői kör; kereskedők és iparosok köre; iparos-kör; nőegylet; temetkezési egylet; református dalárda. A református templom a XVI. századbeli templom helyén épült. A róm. kath. templomot 1893-ban építették. Tanyái: Berger vinczellérház, Bodonzsombokos, Bordács, Csikóhegyi, Dessewffy, Fáy, Feketeszeg, Ilosvay, Szőlőssy, Ujfalussy, Vágóház, Varga, Veresház, Weisz tanyák, az Ilosvay tag, Keresztcsárda; Klein kerűlőház, Sándorpuszta, Sándori korcsma, Gyártelep, Szalkay kerülőház, Szalkay szőlőskert, Tisza kerülőház, Vay tag, Weisz vinczellérház. A Sándorpuszta már 1429-ben szerepel mai nevén, mikor a Chaholyiakat egyes részeibe iktatták. 1477-ben „Poss. Sandor”` alakban van említve. Egész 1592-ig a Csaholyiak birtoka, de ekkor Szentmiklósi Pongrácz Gáspáré lett. 1696-ban a szatmári vár tartozéka. 1727-ben még Szatmári Bencze Sámuel is részt kap benne. A község vasúti csomópont; postája, távírója is helyben van.
