Homok.
Homok.
Homok, (Sándorhomok) magyar kisközség a szatmári járásban, 77 házzal és 610 lakossal, kik közt 305 ref., 247 gör. kath., 49 róm. kath., 9 izr. vallásu. Határa 1677 k. hold. Már az őskorban lakott telep volt. Az e sorok írója által a falu alatt egy kiszáradt patak partján végzett ásatások alkalmával, sok kő, bronz- és népvándorláskorabeli régiségek kerültek elő. Nevét már a XV. században is Homok-nak írták. A XV. században a Csarnavoday, Károlyi, Drágfi, Matucsinay családok tulajdona volt; mellettük kisebb részeket kaptak 1449-ben és 1493-ban a Szepessyek, 1462-ben Nádasdi Ungor János. 1493-ban Csarnavoday Egyed a maga részét Matucsinay Miklósnak zálogosította el 400 arany forintért. 1406-ban egy határjáró levél említi, hogy Kisnémeti földjét Homoktól a Nádasd folyó válásztja el. Ugy látszik, ezen a helyen csak akkor laktak, ha az áradások miatt nem maradhattak Aggnémetiben. A XVI. században gyakran gazdát cserélt; 1526-ban a Derencsényi, Tárkányi, Tegzes és Ormós családok kapnak benne részt. A Derencsényiek hűtlenségbe esvén, részüket 1545-ben Anarcsy Péter kapja meg. 1640-ben Torday János és Göd Judith, Anarcsy György felesége, kapnak benne részt; 1651-ben Csalay László, Kállay Katalin és a Perényiek az egész helységre donatiót nyernek; 1652-ben Lónyay Zsigmond, 1687-ben Károlyi László kapnak benne jószágrészt. 1717-ben a körülfekvő mocsarak mentették meg a községet a tatárdúlás veszedelmeitől. Birtokosai a század végén a Járdánházi és Berenczei Kováts, a Magyarádi Boros, Daróczy, Kanizsai, Nagy, Udvarhelyi, Szijártó és Gödényházi Gödény családok; s ugyanezek a XIX. század derekáig. Most legnagyobb birtokosai Kováts Jenő és Sándor, Gödény Sándor. Két urilak van benne, az egyiket Kovács Eduard, 1860 körül, a másikat Kovács Jenő 1899-ben építtette. A határhoz tartozik a Kováts tanya. Ott, a hol a lázáriak erdeje van, a Sár partján, azon a helyen, melyet maig is Szigetfőnek neveznek, feküdt hajdan Sziget puszta, mely 1406-ban szerepel egy határjáró levélben. 1449-ben Szepesi Péter és István, 1493-ban Csarnavodai Egyed és Matucsinay Miklós, 1526-ban a Derencsényiek, 1545-ben Anarchy Péter, 1553-ban Radák György, 1554-ben Bacskay Péter, 1651-ben a Kállay leányok, 1652-ben Lónyay Zsigmond a birtokosai. Később megszünt és a szomszéd határokba olvadt. A ref. egyház temploma a XV. századból való, de 1800-ban a község egy részével együtt leégett. Azóta ismét helyreállitották. Érdekes czinkannát őriznek benne 1620-ból. A község postája, távírója és vasuti állomása Mikola.
