Nyíregyháza és vidéke.
Nyíregyháza és vidéke.
Az ősök hagyományai, a régi népszokások, természetesen leghívebben tartották fenn magokat ez egyszerű tanyai földmívelő nép sorában. Itt még elevenen fennáll a régi patriarchális családi élet. Az apa a család mindenható feje; ő a parancsoló, a többiek az engedelmeskedők; úgy hogy maga az asszony is urát a legtöbb helyütt magázza, helyesebben „kend” szóval szólítja meg; nemkülönben a fiatalabb testvér is magázni tartozik a több évvel idősebbet. Ugyanez a viszony áll fenn a jobbmódú gazda és a legszegényebb földmívelő között, még ha a korkülönbség nem is szembetünő.
A neveltetésben bizonyos kasztrendszert követnek; a fiúk apjuk foglalkozását űzik tovább s feltünő ritkaság, hogy közülök valamelyik a tudományos vagy más gyakorlati életpályára kerülne, a minek ezután az a következménye van, hogy a határ földbirtokai az örökösök között meglehetősen szétdarabolódnak.
A gazdálkodás, a birtok haszonnal járó művelése, a mindenek fölött való czél. E végből munkaidőben a család már a hajnali órákat megelőzőleg, 2, 2 1/2 órakor kél fel s késő estig, 8–9, sőt esti 10 óráig végzi a gazdálkodás sokágú teendőit. Nem ritkaság az sem, hogy (például a hordáskor) éjjel-nappal foly a munka, sőt van rá eset, hogy holdvilágos tiszta őszutói éjjeleken át szántanak s a családtagok pihenése 24 órán keresztül legfeljebb 1–2 óráig tart. A szántást, vetést, aratást s a föld többi művelési módját a család maga látja el s e végre konfirmáczió után (12 éves korában) a fiatalabbja is rendes munkása lesz a földnek, a kisebb pedig a jószág őrzését s az ételhordást végzi.
