Kállai kettős.
Kállai kettős.
A „kállai kettős” pedig tulajdonképen egy ropogós, tipegős táncz volt és mégis, ha valakit azzal biztattak, hogy majd eljáratják vele a „kállai kettőst”, jobban megijedt, mintha veréssel fenyegették volna, mert ez alatt a kállai vár szűk czelláit értették, a hol a rab csak állani volt képes; mivel pedig a fülkék alja élükre állított négyszögletes léczekkel volt kirakva, melyeken megállani alig lehetett, a rab fájdalmában kénytelen volt mezitelen lábait sürün váltogatva fel-felkapkodni. Különösen a tagadásban levő rabokat zárták ily fülkékbe. És amint Kovács István táblai bíró úrtól – akitől ez adatokat kaptuk – értesülünk, alig volt rab, aki a vallatás e módjának ellent tudott volna állani. Ez volt csak az igazi „kállai kettős.”
