Játékok.
Játékok.
A keresztelés után említenünk kell a fejlődő gyermekek és ifjak ama szokásait, melyekről általános egyöntetüségben szólani lehet.
Az iskolába járó fiúgyermekek ép úgy, mint az onnan kikerült serdülő és már felserdült ifjak, a társas, szórakoztató és testedző játékokból csak a labdázást, annak is csak két nemét, a kifutósdit és a körben labdázást ismerik. A játékok e nemét csak a meleg tavaszi napokon gyakorolják.
Nyíri parasztház (Kemecse vidéke).
Saját felvételünk.
A leányok magukban vagy fiukkal vegyest „balhát” játszanak, vagy mint ők sok helyen nevezik „czikkáznak”. E játékot öten játszák igy: nyilt téren egy pár, egymás kezét fogva, mintegy tizenöt méternyi távolra szemben áll a másik kezét fogó párral; közöttük áll az ötödik s ez a balha. A szemben álló két pár nagyot kurjongatva s ezt kiabálva: „Messziről jó a 162czikka, melegen jó a kása”, szétbontakozik s törekszik a szemben állót elérni; a közepén álló pedig igyekszik közülök egyet elfogni, mi, ha sikerült, az elfogott áll középre. Igy folytatják ezt, míg bele nem fáradnak.
A melegebb évszakban ugyancsak nyilt téren, vasár-és ünnepnapi délutánokon, ifjak és leányok kört formálnak; egy a középen áll s a körben állók helyi szokása, egyedül s kizárólag e játéknál alkalmazni szokott dalokat énekelve, elkezdenek körben forogni. A középen álló választ magának egy társat, ha leány, ifjut; ha ifju, leányt, s míg a többi énekelve körben forog, ezek ketten az ének üteme szerint tánczolnak. E játék a Nyír-vidék minden községében egyforma és az erre alkalmazott énekeket a következő sorrendben dalolják:
„Hajlik a meggyfa, nagy az árnyéka,
Alatta vagyon egy barna leányka,
Akit szeretsz fog meg!
(a körben lévő tánczost választ.)
Alatta vagyon egy barna leányka,
Akit szeretsz fog meg!
(a körben lévő tánczost választ.)
Gácsir vagy, gácsir vagy, mégis a’vagy, mégis a’vagy, gácsir vagy,
Matóczi, matóczi, barna vagyok én magam is, barna az én galambom is, Matóczi!
Kökényfa, kökényfa, kőrösi, kerepeczi, gyöngyösi!…
Matóczi, matóczi, barna vagyok én magam is, barna az én galambom is, Matóczi!
Kökényfa, kökényfa, kőrösi, kerepeczi, gyöngyösi!…
Most jöttem Bécsből s Lengyelországból,
Lovakat hoztam, nyereg alá fogtam;
Csíkos a talpa, aranyos a sarka.
Szivem, Juliskám, fordulj ki a tánczból!
Lovakat hoztam, nyereg alá fogtam;
Csíkos a talpa, aranyos a sarka.
Szivem, Juliskám, fordulj ki a tánczból!
Ekkor, ki a tánczot kezdte, kimegy, a benmaradt választ társat a körből s tovább igy énekelnek:
Csicseri borsó vad lencse, fekete szemü menyecske,
Vagy életem vagy halálom, tőled rózsám meg kell válnom. Szállj ki már!
Vagy életem vagy halálom, tőled rózsám meg kell válnom. Szállj ki már!
Lányok vannak a toronyba’, arany koszoruba’,
Arra mennek a legények sárga sarkantyuba’;
Lányok vagytok, szépek vagytok, piros az orczátok,
Kertbe mentek rózsát szedni, fáj a szivem rátok!
Arra mennek a legények sárga sarkantyuba’;
Lányok vagytok, szépek vagytok, piros az orczátok,
Kertbe mentek rózsát szedni, fáj a szivem rátok!
Túl a vizen egy kisasszony, kinek neve rózsaasszony,
Selyem kalap a fejébe’, nem süt a nap a szemébe.
Most találtam egy gyengére, szőke haju menyecskére,
Egyéb hiba nincsen benne, legényekre jár a szeme!
Selyem kalap a fejébe’, nem süt a nap a szemébe.
Most találtam egy gyengére, szőke haju menyecskére,
Egyéb hiba nincsen benne, legényekre jár a szeme!
Kicsiny ökör, nagy a járom, barna legény az én párom
Három esztendeig várom, mégis az lesz az én társom.
Megfogom az eke szarvát, felszántom a kertem alját,
Ne teremjen úti bodzát, hadd teremjen kerti rózsát!
Három esztendeig várom, mégis az lesz az én társom.
Megfogom az eke szarvát, felszántom a kertem alját,
Ne teremjen úti bodzát, hadd teremjen kerti rózsát!
A jó égi udvaron, minden délben dobolom:
Annak adják a leányt, ki felköti a kardját!
Én felkötöm kardomat, nekem adod lányodat,
Én felkötöm kardomat, nekem adod lányodat
Annak adják a leányt, ki felköti a kardját!
Én felkötöm kardomat, nekem adod lányodat,
Én felkötöm kardomat, nekem adod lányodat
Fekete fodros, fátyolos! lassan seperj, ne porozz!
Úti czifra, házi rossz, otthon nem jó, másutt rossz!
Úti czifra, házi rossz, otthon nem jó, másutt rossz!
Ég a gyertya, ha meggyujtják, ha a tánczot szépen járják,
Járjad, járjad, jó katona, hadd dobogjon ez az utcza! Szállj ki már!
Járjad, járjad, jó katona, hadd dobogjon ez az utcza! Szállj ki már!
Ma már az iskolák helyes mederben működésének ez egész vidéken örvendetes következménye, hogy az ifjuság a korcsmától teljesen távol tartja magát s csak az esetben fordul meg abban, ha ott a hatóság tánczmulatságot engedélyez.
Az ifjúság életének legragyogóbb fénypontja, legfontosabb és legkellemesebb eseménye a házasság, mely azonban kezdi már régi szép zománczát veszíteni.
