Gúnynevek.
Gúnynevek.
A néphumor legközismertebben a gúnynevekben nyilatkozik, melyekkel a köztük lakó, többnyire németek, tehát a magyar ember nyelvének nehéz kiejtésű neveit felcserélik, ilyenek: Szilaj, Kutyafúró, Roszkorjött, Leszekúr, Aranylyuk, Borulás, Hájfejű, Végigúr, Százlábú, Fagyos, Pitykeszemü, Ölyű, Zöldbab stb. meg az ilyenfajta népies megjegyzésekben: „Azt mondják, hogy a kántor jó vadász, de fogadni mernék rá, hogy abból a dicsősíges ínekből, akit ma mondott, aranyír se tudott vóna egy szót kílűni, olyan hamar elmonta”.
