A Tiszahát.
171A Tiszahát.
A Tiszahátnak – mely a kisvárdai és a tiszai járást foglalja, legnagyobb részeikben, magában – néprajza, népszokásai, csekély eltéréssel azonosok a Nyírség- és Rétközéivel. Lényegesen eltérő ezekétől néprajzi tekintetben az Alsó-Tiszamente.
Ez a vidék (a vármegye székhelyétől nézve) a Tisza innenső partján, Tisza-Eszlárnál kezdődik s magába foglalja az innenső parton: Tisza-Lököt, Tisza-Büdöt, Szent-Mihályt, Tisza-Dadát, Tisza-Dobot és Polgárt, a túlsó parton pedig az úgynevezett Taktaközt, mely Tisza-Ladánytól lefelé Tardost, Csobajt, Bájt, Takta-Kenézt és Ptrügyöt foglalja magában s a közigazgatás dalai alsó járás névvel nevezi. Néprajzi különbözőség tekintetében ez a terület ismét három részre oszlik. Az egyik: Polgár maga, a másik: a tiszáninneni többi községek, a harmadik: a Taktaköz.
Polgár a maga, majdnem 60,000 katasztrális holdat tevő, óriási határával s az ezen fekvő Margita, Boroczkás, Kapros, Tikos és Folyás nagy pusztákkal, azért érdemli meg, hogy külön foglalkozzunk vele, mert Borsod és Hajdu vármegyék közé benyúló nagy határát oly népfaj lakja, mely néprajzi tekintetben teljesen elütő nemcsak az egész vármegyének, de ennek a járásnak is, a többi lakosságától. Polgár ugyanis palócz telep, melyet földesura, az egri káptalan, telepített Borsod vármegyéből, Mező-Keresztesről és környékéről, és melynek lakossága, ismert palócz szivósságával és konzervativizmusával, még ma is sok oly faji sajátságot tartott meg, mely a körülte lakóktól sokban megkülönbözteti. E különbözőségének, a más eredetüségen kívül, oka az is, hogy a vármegye szomszédos tiszamenti népével nem vegyül, mert egyrészt nagy távolság is választja el tőlük, másrészt pedig amazok nagyobbára nyakas kálomisták, ő maga pedig erős pápista.
Tura-vidéki kanász.
Propper Vilma k. a. felvétele.
Polgár lakosságának, mint afféle jó palócznak a nyelve, – tiszta magyar. Kiejtése palóczos; nem annyira, mint a Mátra alján, a Bikkben, a Karancs alján, a Dobrán, meg a Göcsejben lakó vératyafiaié – mert hát más föld, más ég, más beszéd; de ha az ember a szomszédos büdi Dankóról vagy a közeli debreczeni Hortobágyról vetődik közéjük, mindjárt ráismer, ha egyébről nem, a sok diftongusról, hogy másfajta nép közt jár.
