Gazdálkodási mód.
Gazdálkodási mód.
A szabolcsi gazda nem gazdálkodik egy bizonyos állandó vetésváltó szerint, s még a közbirtokosság is, mely pedig megye-szerte fentartotta a háromnyomásos közös-ügyes gazdálkodást, minden évben kiszakít egy darabot a határból, melyen szabadon akar gazdálkodni s gazdálkodik is, akár csak Vasmegyében, s van ebben a földben aztán répától kezdve egész a majoránnáig minden, ami Szabolcsban megteremhet. Ennek egyik oka az is, hogy egy ugyanazon birtoktesten, még ha száz holdnál kisebb is, annyira változó a talaj, hogy ha pl. norfolki vetésváltót akarna egy gazda 261beállítani, a répája esetleg oly könnyü homokba kerülne, amely azt meg nem teremné. Hozzájárul a talaj különbözőségeihez az, hogy nagyon kevés és nagyon kétes értékü trágya készül Szabolcsban, de ami készül is, arról is úgy gondolkozik a gazda, hogy sokkal jobban meghálálja a trágyázást a kötöttebb föld, mint a homok.
Mindamellett Szabolcs vármegyében a gazdálkodási rendszer, a háromnyomásos gazdálkodásból a talaj termőképességéhez alkalmazkodva kifejlődött, szabad gazdálkodási rendszernek mondható, de általában ugarral, még pedig zöld, fekete és parlag ugarral.
Az ugar egyéves és kétéves, nagyságát soha sem a beosztás, hanem a gazda szükséglete és a talaj termőképessége szabja meg. Ez az oka annak, hogy Szabolcsmegyében az ugarföld mennyiségét meghatározni nem lehet, mert az évről-évre változik. A majdnem teljesen külterjesnek látszó háromnyomásos gazdálkodás tehát tulajdonképen a talaj és éghajlat szélsőségeinek legmegfelelőbb szabad gazdálkodás. Ez általános szabály alól csak azon birtokok képeznek kivételt, a Nyírségen és a Tisza-mentén, melyeknek talaja nagyobb kiterjedésben egyformább, s megengedi azt, hogy a növények vetési sorrendjében bizonyos egymásután megtartassék.
A legkönnyebb, u. n. siligó homokföldek általában úgy használtatnak, hogy egy évben rozszsal bevettetvén, ennek learatása után egy vagy két évig parlag ugarnak hagyatnak, amely két év leteltével ismét rozszsal, s elvétve itt-ott burgonyával és tengerivel vettetik be.
Részlet az „Erzsébet” majorból Mándokon.
Saját felvételünk.
A rendszer abban áll, hogy minden növény oly talajba vettessék, melyben az jól megterem. Ha pl. egy 500 holdas gazdaságban van száz hold kötöttebb lapos föld, 300 hold jobbminőségü homok és 100 hold siligó, akkor egy évben vet a gazda 50–80 hold búzát a laposra, a többi laposra répát és más szálas takarmánynövényt, vagy tavaszi kalászost, a 300 hold jobbminőségü homokföldön a dohány, rozs, tengeri, burgonya, zab, csalamádé, zabos bükköny foglal helyet, 1/3–1/5 rész ugarral, a 100 hold siligóból pedig 50-től 100 hold vettetik el rozszsal.
A második évben a búza helye megtrágyáztatik s kapás és szálas takarmánynövénynyel és tavaszi kalászossal vettetik be, az elmult évben megtrágyázott vagy meg nem trágyázott kapás és szálas takarmány-növények, tavaszi kalászosok és dohány helyére jön a búza és a rozs, valamint a 300 hold jobbminőségü homokföldön meghagyott ugarba is. A 100 hold 262siligón előző évben rozsot termett rész két évig parlag ugar, a rozsot nem termett rész pedig két évi pihenés után ismét rozszsal vettetik be. Csak néha szakít ki a gazda egy részt tengerinek és burgonyának s kiadja felibe vagy harmadába.
