XIII. század.
XIII. század.
A XIII. század vége felé, a pápai tizedjegyzék szerint, Szabolcsban, a borsovai főesperességnek 33 plébániája van. E plébániák mellett kell keresnünk, s meg is találjuk, az első keresztény iskolákat Szabolcsban.
Kulturtörténeti adatot képez Szabolcs vármegyére nézve a Szabolcson 1092-ben, I. László király alatt tartott országos gyűlésnek az a határozata, melynek értelmében mindenki két hétben legalább egyszer a Nyír egyházába, „Ecclesia de Nyír” menni tartozik.
Hogy az egyházakhoz hány monostoros hely és fiókegyház, vagy mint akkor nevezték: félegyház járult, azt bajos kimutatni; annyi azonban bizonyos, hogy a plébániák és parochiális iskolák mellett az apátságok és monostorok voltak a keresztény hitnek és művelődésnek kiváló terjesztői. A vármegyében több monostor volt; ezek közt legnevezetesebbek a zámi és ohati.
A váradi Regestrum adatai szerint Zám, a hajdan virágzó helység – ettől az abbas de Zam nevezet, – az Egyek és Nagy-Ivány helység közelében elterülő pusztaságon, – Ohat pedig a Tisza mellett állott, mely területek ez idő szerint ugyan Hajdu megyéhez tartoznak, abban az időben azonban Szabolcs vármegyének alkották kiegészítő részét s így e két apátságot megyebeli apátságnak kell tekintenünk.
Ez apátságok már a XIII. század elején, 1219. körül fennállottak, mert pl. a zámi apát a váradi Regestrumban említve van. Minthogy pedig Zám a Káta nemzetség ősi birtoka volt: nagy valószínűséggel feltehető, hogy ez apátságot e nemzetségnek valamely őse alapította és pedig a Szent-Kereszt tiszteletére, az ohatit pedig, ugyancsak a Regestrum adatai szerint, a Rátót nemzetség, és mert nem akad olyan elhagyatott vidéke az országnak, a melynek gyér népességét egy-egy monostor templomának keresztje ne gyűjtötte volna maga köré: föl kell tennünk, hogy Szabolcs vármegyében, az említett két nevezetes apátságon kívűl, több monostor is létezhetett, ezek azonban a tatárjárás, a hosszas harczok, a török dúlás következtében elpusztultak s emlékezetöket legfeljebb egy-egy puszta neve, a hagyomány és monda tartja fönn. Igy a Nyír-Bátorban lakó minorita szerzetesrend hagyományai szerint Nyír-Bátorban a XIV. század első felében kolostor 188volt, mely a nagybányai anyakolostornak volt alárendelve: s így e zárdában, s hihetőleg kint a városban is, bizonyára jelentékeny volt a népoktatás.
