Szélirányok befolyása.
Szélirányok befolyása.
Az uralkodó szél nálunk az északi, és valószinüleg így volt az ősidőkben is. Az északi szélnek hatalma délfelé halmozta fel a homokot.
A homok oly magasra torlódott fel, hogy míg a Tiszának 0 pontja Tokajnál csak 97 méter a tenger színe felett, ezen helytől délkeletre 60 kilométer távolságban Nyír-Lugos és Encsencs közelében a Tisza és Berettyó vízválasztó vonalán, mely Vásáros-Naménytól Hadházig zig-zugosan huzódik, legmagasabb pontja 186 méter.
Azon körülményből, hogy a Nyírben 460 méternyi mélységig, és a Tiszának mai felszíne felett 83 méternyire ugyanegy természetű – úgy területre, valamint vastagságra nézve különbözőleg váltakozó – homok- és agyagrétegekre akadunk, azt kell következtetnünk, hogy azon kőzetkiemelkedés, melyhez még le nem hatolhattunk, és a mely a Tiszát és felső mellékfolyóit, a Nyírt megkerülni kényszerítette, magasra nyúlt fel, a melyre az első zátonyképződés felrakódott és a szelek hatalma alatt, a felület a maihoz hasonlóan alakult. Ezen kiemelkedés folyton sülyedvén, a zátony – megtartva jellegét továbbra is – folyton vastagodott, míg a Lugos- és Encsencs közötti legmagasabb pont is készen nem lett. Ekkor azonban ismét emelkedett úgy, hogy a zátonyképződés lehetetlenné vált.
