Erdőirtás. Uj erdőtelepítések.
Erdőirtás. Uj erdőtelepítések.
Azonban az e század első felében eszközölt erdőírtások is – az azon időkből fenmaradt egyes községi térképek és földkönyvek adataiból következtetve – még szerényebb méretüek voltak; hiszen ma élő öreg emberek is emlékeznek még, hogy például az erdőkkel ma már csak szórványosan borított nyíri részen napokon át folyton erdők közt lehetett utazni. Az erdőirtás rohamossá, tömegessé csak e század második felében, az ötvenes, hatvanas, hetvenes években vált nálunk épúgy, mint az ország többi részeiben is. Az erdőirtás az 1879. évi XXXI-ik erdőtörvény bekövetkeztéig már oly mérveket öltött, hogy Szabolcs vármegye erdőszegénység tekintetében Magyarország megyéi közt a nyolczadik helyre emelkedett fel, illetve sülyedt le. A homokterület folytonos növekedése indította egyes gondolkozó gazdáinkat arra, hogy a túl laza, könnyen futásba menő talajok mezőgazdasági mívelésével felhagyjanak s azokat erdősítés utján tegyék haszonhajtókká. Ezen új erdőtelepítések a gyakran szélsőségekbe csapongó, száraz klimánk alatt küzdelemmel haladnak, s így annál nagyobb az érdemük azoknak, akik e téren a követendő példát megteremtik. E már eddig is űzött és a mezőtéren a követendő példát megteremtik. E már eddig is űzött és a mezőtéren a követendő példát megteremtik. E már eddig is űzött és a mezőgazdasági mívelésre alkalmatlan területek beerdősítését elrendelő 1898. évi XIX. törvényczikk áldásos kihatásaként jövőben még nagyobb mérvben foganatosítandó új erdősítések azonban Szabolcs vármegye erdőségeinek típusát nagyban meg fogják változtatni. A hajdani nyír és tölgyerdők helyébe, főként a dombos részeken, az ákácz fog majd lépni. Az ákácz-útszegélyek elfedik szemei elől a szél játékául szolgáló homokbuczkákat, a porzó foltokat; elfedik szemei elől a szél játékául szolgáló homokbuczkákast, a porzó foltokat; elfedik a mezőgazdasági vetemények vékony szárait, meddő terméseit; elfedik a homoki páfrány-, szamártövis-, ökörfarkkóró-, kutyatej-lepte ugaron és legelőkön fű után kutató jószágok éhségét. Hiszszük, hogy az 1898. évi XIX. törvényczikk már említett rendelkezése, a megyénket vezérlő egyének ily irányu jóakarata, az e téren már létesült példák sikerei, a hazánk különböző vidékein előforduló bajok orvoslása iránt oly nagy érzékkel bíró jelenlegi földmívelési kormánynak amaz üdvös intézkedése, melylyel egy ingyen csemeték adományozására szolgáló állami csemetekertnek Nyíregyházán létesítését már el is rendelte, biztos zálogát képezik egy szebb erdőgazdasági jövő bekövetkezésének.
