B) MADARAK. AVES.
246B) MADARAK. AVES.
Szabolcs vármegye madárvilágában nagyobb változatosság az érkezés és költözködés idejében észlelhető.
Ritkaságok az utóbbi évtizedek megfigyeléséből:
Rózsaszinü seregély (Pastor roseus), a nyolczvanas évek egyikében csapatosan jelent meg rövid időre a megye északkeleti részén a szőlők és kertek gyümölcsfáin.
Pusztai talpas tyúk a tisza-löki határban és a Császárszállás pusztán került aggatékra, midőn hazánk más táján is észlelték. Az ázsiai és orosz homokpuszták állandó lakosát bizonyára a táplálék megfogyatkozása késztette a vándor-útra.
Bodros gődény, párosan pihent meg a Kemecsétől északra fekvő Bertény nevü tavon 1800-ik év tavaszán, az egyiket egy kerülő lelőtte és mint ajándék került a nyíregyházi főgymnázium birtokába.
Magyar batla (Ibis falcinellus) csak a vonuláskor jelenik meg rövid időre. Kardalaku csőre lefelé görbült, fekete schneffnek is hívják.
Fringilla serena. A nemzeti múzeum meghatározása szerint afrikai madár. Stiglincznagyságu, narancssárga kúpos csőrrel. Hasa és válla fehér, a háta, feje teteje fekete. Farktollai közül négy háromszor oly hosszú, mint teste és sarlóformára lefelé görbült, ami a kis madárnak rendkívüli érdekes alakot kölcsönöz. A sajátságos külsejü madarat kora tavaszszal egy fuvaros fogta Ujfehértó és Nyíregyháza között az út akáczfái közt, hol csak nehézkesen röpködött. Megfogván, ködmöne zsebébe tette, hol az Nyíregyházáig megfúladt. Gammel Alajos szerint a nemzeti múzeumban sem könnyen állapították meg mivoltát. Hogy miképen került vidékünkre az afrikai madár, örök titok marad.
Közönségesebb madaraink egyébként rendek szerint a következők.
I. rend. Éneklők. Oscines. A nyilt mezőn és a legelők kóróin mindenütt közönséges a tengelicz, vagy stiglincz, a csíz, mely csak télen látogat el hozzánk, a kenderike, zöldike, pinty, erdei pinty. A kanári pinty csak kalitkás madár.
Sármányok: czitromszínű sármány, nádi sármány, nagy sármány.
Pacsirták: mezei pacsirta, búbos pacsirta, mezei pipiske. (Anthus pratensis L.)
Billegények: fejér és sárga billegény.
Czinkék: búbos czinke, függő czinke; mesterséges zacskóalaku fészkét főkép a nyárfabarka pelyhével béleli ki és a mocsaras erdőligetben, faágra vagy nádszálra függeszti; szénczinke, kék czinke, hosszufarku czinke.
Zenélők: nádi, kerti zenélő, barátka, sási zenélő, rigóforma zenélő (Sylvia turdoides Meyer).
Fülemülék: bájdalu fülemüle, vörösbegyü fülemüle, kékbegyü fülemüle.
Rigók: lépező rigó, fekete rigó, sárga rigó vagy síróbiró.
Varjúk: hamvas varju, fekete vagy vetési varjú; a csírázó gabona kiszedése miatt káros, – a csóka a legkisebb.
Gébicsek: tövisszúró gébics, fölösleges táplálékát tövisre húzza, őrgébics, kis gébics.
Fecskék: házi fecske, füsti fecske, parti fecske, meredek homok partoldalban fészkel.
Egyéb éneklők és rikácsolók még: a házi veréb, közönséges fakúszó, a kurta kalapács, a szajkó vagy mátyás, a csörgő szarka, a szürke légykapó, jégmadár, a vízparton, de elég ritkán, a bubos banka, csacsogó kavics vagy kék varju, legtöbb a szőlő-kertben. Közönséges gyurgyóka, vagy gyurgyalag, a homokpartba vájt lyukban fészkel, ezért a nép földi rigónak is hívja.
II. rend. Vérengzők. Rapaces. Éjjeliek vagy baglyok: Lángbagoly, réti bagoly, erdei bagoly, kis füles bagoly, kuvik vagy halálmadár.
Nappali vérengzők: Ölyücske, sólyom, vöröslábu sólyom, a vércse, közönséges héjja, karvaly, egerésző ölyv, gatyás ölyv, méhésző ölyv, fekete kánya, csonttörő sas, kőszáli sas, az előbbivel együtt Királytelken lőtték, valószinüleg a tokajhegyaljai hegylánczolatról kóborolt oda, a fakó keselyü, a napkori határban egy pénzügyőr 1890-ben lőtt egyet.
III. rend. Kúszók. Scansores. A kakukk leggyakoribb a kertben, meg a szőlőben, közönséges nyaktekercs, zöld harkály, kis tarka harkály, nagy tarka harkály, közép tarka harkály, mind fás ligetben és az erdőben.
IV. rend. Tyúkok. Gallinae. A házi tyúknak sok fajtája; a gyöngytyúk, bár húsa jóizü, kellemetlen lármája miatt nem kedvelik, a közönséges pulyka; a páva, néhol díszmadárul tartják. A mezőn mindenütt gyakori a fogoly meg a fürj. A közönséges fáczánt a szent-mihályi, királytelki, bátori stb. uradalmak fáczánosában tenyésztik; innen a szabad mezőn is elszéledt, gyakori a tengeriben, a nádasban és általában mindenütt, a hol alkalmas búvóhelyet talál.
V. rend. Galambok. Columbae. Vadgalamb, nálunk csak oly helyen fészkel, ahol vén fák oduiban csoportosan költhet, de aratás után mindenütt felkeresi a tarlót; a házi galambnak mindenféle fajtáját tenyésztik, a tanyák között a mezőn is csapatosan kóborol; a nevető galamb, vad gerlicze, őrvös galamb, átvonuláskor csak ritkán látható.
VI. rend. Gázlók. Grallae. Ezek az álló vizek sekélyebb partjain tartózkodnak. Nyakuk hosszu, hogy nagy területet beláthassanak a táplálék keresésekor, melyet hosszu csőrükkel a mélyebb vízből is könnyen kivehetnek. Szeretik a láp sajátszerü csendjét, hol egy pontra szegzett tekintettel és leginkább féllábon állva, órákig elméláznak; néha-néha kinyújtott nyakkal széttekintenek és ha nyugalmukat semmi nem zavarja, jellemző melancholikus hangulatban tovább gubbasztanak; ha pedig szárnyra kelnek, a felröpülés előtt kettőt-hármat ugranak. Számuk a vízek levezetésével természetesen fogy. Megyénkben még előforduló fajai:
Gémek: szürke gém, a biborszínű vagy vörös gém, dobos gém, éji gém vagy vak varju, kanalas gém, kis gém, a nagy kócsag és kis kócsag, ma már mind a kettő nagyon ritka.
Túzok, Tisza-Eszlár és Lök határából, Bashalma környékéről ismeretes. 1886-ban Túrán lőttek egyet.
247Gólya: fehér gólya. A tiszaparti és oly községben vagy tanyán, melynek közelében álló víz, mocsár van, elég gyakran fészkel. A fekete gólya ritkább az előbbinél és csak a vonuláskor jön elő.
Lilék: aranyos lile, bagolyszemü lile vagy sneff. Mindkettő Bashalma vidékéről ismeretes, de ritka.
Szalonkák: erdei szalonka. Költözködéskor is kevés veszi felénk útját, mert erdeink rendszerint távol esnek az összefüggő hegylánczolatoktól, a mocsári szalonka, apró szalonka, tavi vízi szalonka (Totanus stagnalis L.), vöröslábu parti szalonka (T. fuscus Briss.), tarka vízi szalonka (T. calidris L.), pettyes vízi szalonka (T. ochropus L.).
Vízi tyúk: zöldlábu vízi tyúk, kis vízi tyúk (Ortygometra minuta L.).
Egyéb gázló: szürke daru: ritka, a Császárszállás pusztáról van egy biztos adat. Búbos bíbicz, harczos bíbicz, a nagy szélkiáltó póling, a kis szélkiáltó, az első a közhiedelem szerint szelet, az utóbbi pedig esőt jósol kiáltásával, gólyalábu sneff (Hypsibates himantopus L.), a kardorru gázló vagy csutor (Recurvirostra avocetta), hosszu csőre felfelé görbült, a vízi guvat, a közönséges haris vagy fürjkirály.
VII. rend. Úszók. Natatores. Az úszó madarakat a mélyebb vízek uralják, ilyenek a kacsák: tőkés kacsa, házi kacsánk vad őse, a csörgő vagy kendermagos kacsa, telelő rucza, nyílfarku rucza, apró rucza, kanalas rucza, rőtt rucza, czigány kacsa.
Ludak: szürke vad lúd, házi lúdunk őse, a törpe lúd, lillik-lúd, az utóbbi ritka, csak párosával költözik, nevét hangjáról kapta.
Halászkák: nagy halászka, fekete halászka, a tavak fölött repkedve mindenütt közönséges, népes neve csórja.
Vöcskök: kis vöcsök, kisbubu vöcsök, bubos vöcsök, vörösnyaku vöcsök.
Búvárok: Colymbus septentrionalis, Mergus albellus és Mergus merganser. Mind a három vonulásáról van adat a megye területén.
Egyéb úszó madár még: a nevető sirály, a halfarkas (Lestris parasiticus L.), a kisebb sirályt hevesen üldözi, tőle a táplálékot elrabolja. Egy adat van a nagyhalászi vízekről. A közönséges gődény és borzas gődény, mindkettő ritka vonuláskor is, a néma hattyu; mondják, hogy nyár végén néha látható a Tiszán.
VIII. rend. Futók. Áthidaló alak a gázlók közé helyezett túzok.
