Első birtokosa. Kiváltságlevelek.
Első birtokosa. Kiváltságlevelek.
Legelső és legrégibb birtokosa a Guth-Keled nemzetségből való Báthory család. E nemzetség rakamazi ágából származott András, a Báthoryak törzsatyja, kinek fia volt Bereczk (Briccius); ez hű szolgálatai jutalmául IV-ik Lászlótól Ábrányt (Abrám), Kis-Báka és Báthor (Bathur) községeket kapta s utóbbiról kezdé magát Báthorynak nevezni.
Báthory Bereczknek fiai voltak András, nagyváradi püspök, János mester, Miklós és Lőkös, akiknek javára Róbert Károly király az 1330-ik évben bőjtmás havának 9-ik napján nevezetes kiváltságlevelet adott ki, amely kiváltságlevél szabályozza egyúttal a városnak és a lakosoknak viszonyait is.
Miután ez, és a Róbert Károlytól később kiadott okiratok, nevezetes kortörténeti adatokat tartalmaznak, megismertetni szükségesnek látjuk.
Róbert Károly első kiváltságlevelében fel vannak sorolva azon érdemek, amelyeknek jutalmául a kiváltságok adattak, nevezetesen meg van irva, hogy Báthory Bricciusnak fiai, név szerint András püspök, Lőkös, János mester és Miklós megfelelő kisérettel innen Bátorból indultak ki a királyért harczolni, a szolgák vagyis katonák közül némelyek sok és előszámlálhatatlan kárjaik után Kopasz és Beke, a Tamás fiainak idejében, iszonyú tömlöczökbe zárattak, irtóztató kínokkal megkínoztattak, tagjaikban megcsonkíttattak, sok vereséget szenvedtek és viseltek, – az urak vagyis Bricciusnak fiai közül némelyek hűségökért utálatos vasszerszámokkal gyötörtettek, azonfelül a szolgák és jobbágyok közül csak Bátorban is 53-an leölettek.
Mindezek nem tántorították el Briccius fiait, mert János mester Máté (Csák Máté) nádorispán ellen Kassa körül vitézül harczolt; ugyancsak 139Tamásnak fölfegyverkezett fiai (Kopasz és Beke) ellenében Debreczen körül győzelmeskedett; – végre harczolt Erdélyországban Derusa vajda és végül a nádorispán Moyusnak Moyus nevü fia ellen.
Mindezekért a bátori birtokot, az ehez tartozó egybegyüjtött vagy egybegyűjtendő jobbágyokat kivette a nádorispánnak, királyi udvara birájának, vármegyei ispánoknak, nevezet szerint a Szatmár vármegyében levő ispánoknak, azok szolgáinak minden itéletök, hatalmok és törvényszolgáltatások alól, – felszabadította és szabadokká tette, felmentvén őket minden adófizetés alól, azonban a biráskodási és büntető-hatalmat meghagyta a pallosjoggal felruházott Báthory család tagjainál.
A második és pedig Visegrádon, az 1332. évi márcz. 8-án kelt okirat meghagyja minden istenes kereskedőnek, aki Noghfalván (ma ismeretlen hely, valószinűleg Nagyfalu a régi Közép-Szolnok megyében) és Zalach-on (Szalacs) vagy akárhonnan Bátor felé általjön, hogy amit cselekszenek a Szatmárban és Szatmár-Németiben lakó kereskedők, akik Kocsordon és Domahidán általmennek, úgy cselekedjék mindenki, aki ezen helyeken sóval, marhákkal, egyéb árukkal általmegy, vagyis először Bátorba tartoznak menni és ott a máig is csütörtöki napon tartatni szokott hetivásáron kirakodni, árulni, és csak azután mehetnek tovább kereskedni.
A harmadik okirat, mely kelt Visegrádon 1332. január 2-án, ugyanezt hagyja meg a szatmári és szatmárnémeti kereskedőknek.
Ez utóbbi okirat azért is nevezetes, mert ebben fel vannak sorolva a Báthory Briccius fiainak ujabb érdemei, melyekért a kiváltságot kapták, jelesül el van mondva, hogy Lőkös Havasalföldön a Bazarád elleni harczban megöletett, János mester pedig ugyanott rabságba esett és keservesen nyomorgattatott.
A negyedik okirat tartalma ugyanaz, ami az előzőé s egy nappal későbbről van keltezve, de ez már szól nemcsak a szatmáriaknak, hanem Kállónak és Debreczennek is.
