Bethlen Krisztina temetése.
Bethlen Krisztina temetése.
Ide temették 1631-ben ifjabb Bethlen István nagyváradi főkapítányt és neje, Széchy Máriának – a murányi Vénusnak – egy kis leánykáját, Krisztinát, aki Ecseden időzésök alatt halt meg. Hogy mily nagy volt a szülők tekintélye, de egyszersmind gyásza is, mutatja azon fényes temetés, melyre messze földről sereglettek a résztvevők. Ott voltak a családnak barátain kívül a debreczeni éneklő diákok is. A temetési gyászszertartás Ecseden kezdődött, Kecskeméti Mihály tasnádi lelkész gyászbeszédével. Majd a kisded koporsó fényes gyászpompával Bátorba szállíttatott s a város közepén, a piaczon, egy nagy leveles szinbe helyeztetett, ahol Debreczeni Dormány István, akkori bátori ref. lelkész tartott temetési beszédet, mely után latin és magyar gyászversek szavaltattak.
143A tulajdonképeni temetés másnap ment végbe, mikor is a jelzett leveles szinben Pécsváradi Péter váradi prédikátor beszélt, utána következett Tarczali Péter verses búcsuztatója. Innen a templomig még egy búcsuztató verset mondott Marosvásárhelyi János. A templomban Körösszegi István debreczeni első lelkész és tiszántúli püspök tartott magyar, és Tornai Gáspár debreczeni főiskolai rektor latin beszédet, mire a tanulóifjak összhangzatos éneklése közben a koporsót lebocsátották a sírboltba.
A nyír-bátori ev. ref. templom belseje.
Saját felvételünk.
Temettek-e azóta valakit e templom sírboltjába, tudni nem lehet; hanem azt igen, hogy e sírboltot, a hagyományok szerint, több ízben törökök, tatárok dúlták fel és rabolták ki, mert 1867-ben a vármegye által megtartott 144hivatalos vizsgálat alkalmával csontmaradványokon s finom ruhafoszlányokon és egy a templom-rablóktól ott hagyott török késen kívül alig találtak valamit, bár a küldöttségben részt vett és máig is élő egyének állítása szerint több rekesz felbontatott, amelyek már azelőtt régen felbontattak; de ugyanezen hiteles tanúk állítása szerint, sok sirbolt felbontatlan maradt, mert az érintetlennek látszó rekeszeket ők sem háborították.
Hogy a templom külső leirása teljes legyen, megemlítjük, hogy a tetőszerkezet ma is az eredeti, s a szemlélőt szinte bámulatra ragadja azon roppant famennyiség, amely a tetőn fekszik, de mesterinek mondhatók a kötések is, úgy hogy a roppant súly meg van oszolva. Legalább több mint 400 éven át e tekintetben veszély nem forgott fenn; – továbbá felemlítendőnek tartjuk, hogy az 1897. év folyamán a templom nyugati végén egy uj karzatot építettek és erre egy uj orgonát helyeztek.
Nem volna azonban teljes e templom története, ha legalább röviden nem érintenők a bátori ev. ref. egyház történelmét.
