A Szentvér-utcza mondája.
A Szentvér-utcza mondája.
Most pedig folytatni kellene városunk politikai történetét ott, ahol elhagytuk, t. i. a templomok épitési korától, de hűtlen krónikások lennénk, ha egy mondáról meg nem emlékeznénk, mely a nép száján forog s mely különböző folyóiratokban és hírlapokban többször közölve volt. – E monda a ref. templomnak, – mely eredetileg természetesen a reformáczió előtt a katholikusoké volt, – a reformátusok kezére jutását akként adja elő: hogy az utolsó Báthorynak leányát a templom papjai, az ugynevezett „vörös barátok”, elrabolták s a templom alatti kriptába zárták. Egy szegény koldus, éjjel a vihar elől a templomajtóhoz menekült, de az ajtó is engedett a vihar erejének, s igy a koldus fedél alá jutott. Bent a templomban meghallotta a leány sóhajtásait s megtudta sorsát, amit közölt az apjával, kinél kész volt a megtorlás terve. – Lakomára hivta meg a barátokat, s vidám poharazás közben előterjesztette apai fájdalmát s kérte vendégeit, hogy mondanának ítéletet leányának elrablója felett.
Szigorú erkölcsbírói ránczokba vonták homlokukat a vendégek s egyhangulag halált mondottak a bűnösre, – mely itéletmondás után szavukon 146fogta őket Báthory s mindnyáját felkonczoltatta. Az utczán folyt a vérük s ezért nevezik ez utczát ma is Szentvér-utczának.
Eddig a mese, a melynek semmi történelmi alapja nincs.
Ami a Szentvér-utcza elnevezését illeti, történelmi alapon ennek is más a magyarázata.
Ugyanis a ref. templom körüli tér évszázadok óta temető volt s több ízben be lett holtakkal telepitve, ennek daczára sirásások közben nem találtak épületek romjaira, – a miből következik, hogy e templom mellett kolostor nem volt, hanem a papi teendőket úgynevezett udvari papok végezték, a kik a Báthoryak háza közelében a mai Szentvér-utczában és pedig a mai ref. parochia helyén laktak, ahol a hagyomány szerint nekik – nem sokan levén, – egy kisebbszerü kolostor-féle épületben volt lakásuk, – ezt nevezhették el Szent Veronika nevéről és tiszteletére, s a hagyomány szerint ebből rövidítette a nép az utcza nevét.
Most már, visszatérve a város politikai történetére, az eddig már érintett adatok figyelembevételével, megállapíthatjuk, hogy az ecsedi ág tagjai közt Bátor osztály tárgyát nem képezte, hanem közös családi birtok volt.
Báthory György, István és András közösen csináltatták a régi templomi székeket.
Hogy a következő nemzedék, vagyis Báthory Bonaventura, György és Miklós szintén közösen birta Bátort, iazolja Báthory Miklós és István említett adományozásán kívül az a körülmény is, hogy a harmadik testvér, Bonaventura, szintén itt Bátorban lakott, mert az ő házához Nyír-Bátorba jött 1549-ben Martinuzzi György, hogy vele és gróf Salm Miklóssal Izabella királyné nevében Erdélyország jövendő sorsa felett alkudozzék.
Itt lakott 1548-ban az utolsó lantos Tinódi Sebestyén is, aki bizonyosan a Báthory udvarban tartózkodott.
