Révész Imre.
Révész Imre.
Révész Imre, szül. Uj-Fehértón 1826. jan. 14. Tanulmányait részben itthon, részben a külföldön végezte. 1851-ben balmaz-ujvárosi, majd szentesi, végre debreczeni lelkész lett, a hol egész haláláig maradt. Lelkészi hivatalán kívül még több hivatalt is betöltött; – így volt egyházkerületi aljegyző, a debreczeni kollégiumban a vallástan és egyháztörténelem tanára, később a tiszántúli ref. egyházkerület levéltárosa stb.
Révész rendkívül nagy irodalmi és egyházszervezeti munkásságot fejtett ki, a mely tekintetben érdemei elévülhetetlenek. A magyar protestáns egyháznak a bécsi kormánynyal 1856–61-ig vívott nagy egyházjogi harczában ő volt a protestánsok egyik legbátrabb és legtudományosabb képzettségü harczosa. Ez időből valók: A protestáns alkotmány alapelvei, és Vélemény a magyar prot. egyházalkotmány főpontjai felett czímű munkái. Az 1859-iki császári pátens ellen a tiszántúli ref. egyházkerület által kiadott 219feliratot is Révész kiváló munkája alapján szerkesztették. Ő írta a híres Tájékozás-t, a ref. lelkészek számára, s az önkényes miniszteri rendeletek kihirdetése ellen adott utasítást is, a mely miatt bűnügyi vizsgálat alá is került. 1860-ban írta meg A magyar prot. egyház szabadságának védelmét, melyben a magyar protestánsok eljárását védelmezi a hivatalos sajtó által félrevezetett külföld előtt. Révészt ezen nagy egyházpolitikai küzdelemben tanúsított vas-erélye, irodalmi munkássága oly népszerűvé és közbecsültté tették, hogy a magy. tud. akadémia 1859-ben levelező tagjává, 1861-ben pedig a debreczeniek országgyülési képviselővé választották és mint ilyen a kiegyezés ellen foglalt állást. Mint történetíró is nagy munkásságot fejtett ki. Az őstörténelemmel nagyon korán kezdett foglalkozni és már akadémikus korában is egy e nembeli értekezése pályadíjat nyert. Egyháztörténeti műveivel pedig megvetette a ref. egyház történetének alapjait és a történeti adatoknak és búvárlatoknak egész kincses házát gyűjtötte össze. E nemű művei közül nevezetesebbek: A prot. egyházalkotmány alapelvei. (1856.) Vélemény a magyar prot. egyház alkotmányának főpontjai felett. (1857.) Erdősi János. (1859.) Etellaka, vagyis Atilla hún király birodalmi székhelye. (1859.) Dévai Biró Mátyás (1863.) Kálvin élete és a kálvinizmus. (1864.) Egyetemes egyháztörténelem, alapíttatásától a reformatióig. (1865.) A magyarországi ref. egyház énekes könyvéről. (1866.) (A legalaposabb készültséggel írt munka, mely e nemben megjelent.) Adalékok a magyar prot. iskolák autonomiájának történetéhez. (1869.). Mélius Péter emlékezete. (1873.) A magyarországi prot. egyletről. (1875.) A debreczeni nyomdászat első korszakáról (1874.) Igénytelen vélemény a magyar prot. egyháztörténelem jövője ügyében. (1879) 1870-ben indította meg A magyar Prot. Egyházi és Iskolai Figyelmező czímű havi tudományos folyóiratot, mely a pozitiv teológiai irány képviselője és a protestáns egyház autonomiájának erélyes szószólója és védelmezője volt. (1870–78. IX. kötet.) Ezeken kívül körülbelül 100 czikke jelent meg a hazai és külföldi egyházi és tudományos szaklapokban. Mint szónok is kiváló volt és Egyházi beszédeit fia adta ki.
Egyházpolitikai, egyházirodalmi és egyházszervezeti munkássága a külföldön is ismeretessé tették nevét és több külföldi tudományos és protestáns egyesület tagjává választotta; a bécsi prot. teol. fakultás pedig teol. doktori czímet ajándékozott neki. 1881. febr. 13-ikán bekövetkezett halála után, a debreczeni egyház gyönyörű emlékoszloppal díszítette sírhelyét, özvegyéről bőkezűen gondoskodott és emlékére alapítványt tett, hogy nevét az utókor számára így is fentartsa.
