Bessenyei György.
205Bessenyei György.
Bessenyei György ősnemes magyar család sarjadéka, született 1747-ben, Berczelen. Apja Zsigmond, a család régi nagyságának már csak a romjait örökölte, és gyermekeinek neveltetésére nem nagy gondot fordított. 1755-ben György a sárospataki iskolába lépett, a hova négy évig járt, és bár az akkori elavult tanítási módszer mellett szellemileg nem igen gyarapodott, de szigorú erkölcsi felfogását és a vallásos szellemet ez iskolában nyerte. 1760-ban apja haza vitte és otthon még egy évig taníttatta. Ezután négy esztendeig az akkori nemesi ifjak duhaj, parlagi életét élte, mígnem 1765-ben, Szabolcs vármegye ajánlására, a m. kir. testőrségbe vették fel.
Bessenyei György állítólagos arczképe.
A m. tud. akad. könyvtárában levő festmény után.
A daliás termetű, dús, fekete fürtü, de szerény fellépésü ifjú a bécsi fényes udvarban is feltünt szépségével és erkölcsi romlatlanságával. Bessenyeit azonban nem kábították el a bécsi udvar káprázatos estélyei, a nagyvilági szórakozások, a mesés fényű ünnepélyek, hanem a helyett, hogy ifjúi szilaj könnyelműséggel belevetette volna magát ezen zajos élet élvezeteibe, lerázta magáról az első benyomások érzékkábító varázsát, széllyel nézett, összehasonlításokat tett és csakhamar szégyenelve kellett belátnia, önmagának, valamint hazájának elmaradottságát. Bámulatos szorgalommal fog ekkor a tanuláshoz. Még sem németül, sem francziául nem tudott, de csakhamar megtanulja e nyelveket és a zenében is míveli magát. 1769-ben a pármai herczegnőt Olaszországba kiséri, a mely földnek régi emlékei még jobban felébresztik vágyait az örök szépnek megismerésére. Hazatérve, teljesen a franczia irodalomnak tanulmányozására adja magát, a nagy encziklopedisták műveinek olvasásába mélyed, de mindenek fölött Voltaire művei ragadják el. És mennél jobban megismeri a modern irodalmat, annál inkább megerősödik lelkében és válik szilárd elhatározássá az akarat, hogy elmaradott hazáját a nyugati műveltséghez közelebb hozza és a nagy írók műveivel megismertesse. Minthogy pedig magát e czél megvalósítására elég erősnek nem érezte, társakat toborzott össze, a kikkel szövetkezve, megalapította irodalmunknak legmélyebbre ható irányát, a francziás, vagy uj-klasszikai iskolát, melynek a czélja volt a nemzeti haladást az egyetemes haladással, a nemzeti szellemet a művelt európai szellemmel termékenyítő érintkezésbe hozni.
Bessenyei bámulatos lelkesedéssel, önzetlen odaadással és teljes hivatottsággal fogott a kitűzött czél eléréséhez. 1765–72-ig leveleivel buzdított, de 1772-ben nyilvánosan fellép Ágis tragédiájával és ez esztendőtől számítjuk irodalmunk újjáébredését is. Első művének tárgyát ő is, mint Voltaire, a görög világból meríti; de már második műve: Hunyady László tragédiája, 206valamint Buda és Attila tragédiája a magyar történetből vannak véve. Mind a háromban Bessenyei Voltaire gyenge követőjének mutatkozik. Ezeknél sikerültebb A philosophus czímű vígjátéka, a mely 1777-ben nyomtatásban is megjelent, 1792-ben pedig színre került, és melynek egy alakja, Pontyi, a parlagi nemesek ősképe, sokáig népszerű volt. Úgy mint Voltaire a legnépszerűbb franczia királyról, Bessenyei is írt egy époszt a legnagyobb magyar fejedelemről, Mátyás királyról.
Bessenyeinek nagy érdeme, hogy ő mondja ki először, hogy a tudományokat nemzeti nyelven kell fejleszteni és ő kezd először lelkes izgatást a tudomány és nemzeti nyelv terjesztése és mívelése érdekében. Már az 1788-ban kiadott Magyarságban kifejti, hogy a magyar nyelv alkalmas minden irodalmi irányok és költői műfajok szépségének és a tudományok mélységének a kifejezésére. Ugyanerről beszél a Holmi-ban is; majd a Jámbor Szándék-ban (1781.) már egy magyar akadémia részletes tervét is kidolgozza, a mely tervezetet Révay 1790-ben kiadván, ez szolgált az 1830-ban létesült akadémiának alapjául.
Bessenyei György szülőháza Berczelen és az ottani ref. templom.
Eredetije Széll Farkas gyüjteményében.
Bessenyei részint betegsége, részint kövérsége miatt, 1773-ban kilépett a testőrségből, de mint a magyarországi négy református egyházkerület ügyvivője, évi 2000 frt fizetéssel tovább is Bécsben maradt. Később azonban e jövedelemtől is elesvén, nagy anyagi zavarokba jutott, úgy hogy e miatt már-már el kellett volna hagynia Bécset és le kellett volna mondania arról, hogy az irodalomnak tovább is szolgálhasson, midőn Mária Terézia óhajtására a katholikus hitre tért át 1779-ben, a miért is a királynő évi 2000 frt kegydíjat adott neki és kinevezte őt a bécsi császári könyvtár czímzetes tisztjévé 1780-ban. De katholizálása sem mentette meg Bessenyeit az anyagi gondoktól, mert II. József már 1782-ben megvonta tőle kegydíját és Bessenyei kénytelen volt Bécset elhagyni. Ugyanezen esztendőnek őszén elköltözik anyjához Berczelre, majd 1785-ben átment biharvármegyei, pusztakovácsi birtokára.
Bessenyei pályájának e második fele szomorú és kietlen. A bécsi fényes, zajos, víg életnek emlékei a berczeli magányos pusztán csak fájdalommal tölthették el nagyon is mély érzésű lelkét. Tíz évig nem ír semmit és csak 1792-ben fog ujra az iráshoz és dolgozik egész haláláig; valamennyi 207munkáján a lemondásnak és szenvedésnek mélabús hangja sajog át. E munkái, a melyek legnagyobb része a czenzura miatt nem jelent meg nyomtatásban, sokkal érdekesebbek, mint az első korszakbeliek, mert mély bepillantást engednek az író akkori lélekvilágába. Bele kezd hát ujra a munkába, még mindig Voltaire hatása alatt, de most inkább a nagy franczia költőnek történelmi és bölcseleti művei vonzzák. Így készült Rómának viselt dolgai czímű terjedelmes műve, melyben a népek fejlődését, haladását igyekszik rajzolni. Ez időből való művei még: Magyarország törvényes állása, a Törvénynek útja, valamint Tarimenes utazása czímű regénye, melyek Bessenyeinek alkotmányi, közjogi és politikai nézeteit tárgyalják. Életének utolsó éveiben vallásos kérdésekkel kezd foglalkozni. Így, A természet világa, a Bihari Remete, az Értelemnek keresése, az Isten létét, Isten és világ viszonyát, a lélek halhatatlanságát, a szabadakarat és beszámítás stb. kérdéseit tárgyalja és bennök az előadás nyugodt menetét nem ritkán szakítja meg Bessenyei szenvedő, megnyugvást kereső, nyughatatlan lelkének szenvedélyes hangja.
Bessenyei György kézírása
A m. nemzeti múzeumból.
Bessenyei György aláírása.
A m. nemzeti múzeumból.
Így élt az egykor ünnepelt, nagy költő dolgozgatva, panaszkodva, filozofálva rideg magányában egyedül, nélkülözve minden művelt emberi társaságot 1804-ig, a mikor rokona, Bessenyei Anna költözött hozzá, a ki végső öregségének napjaiban hű gyámolója és vigasztalója lett az agg írónak. 2081811-ben meghalván, kertjében egy általa választott fa alá temettetett el minden szertartás nélkül, mint egész életének példányképe: Voltaire. Sírját közadakozásból szép emlékkővel jelölték meg, 1899-ben pedig Nyíregyházán érczszobrot emeltek neki.
Bessenyei nem ajándékozta ugyan meg a magyar irodalmat örökbecsü művekkel, de munkálkodása mégis korszakot alkotó a magyar irodalom történetében, mert ő volt az, a ki a nemzeti szellem tétlenségbe szülyedésének idejében felrázta a nemzetet zsibbasztó álmából, és míg egyrészt a nyugateurópai nagy eszméknek a magyar irodalomba való átültetése által uj forrásokat nyitott, másrészt kijelölte az irányt, a melyen a magyar irodalomnak haladnia kell: hogy legyen az nemzeti, de egyszersmind egyetemes emberi.
A már említetteken kívül nevezetesebb művei még: Az embernek próbája, filozófiai költemény. 1772. Eszterházi Vigasságok és Delfén. 1772. A szent apostol Tamás, mint ellenállhatatlan bizonysága a Jézus Krisztus istenségének. 1773. Az amerikai Podoc és Kasimir a keresztény vallásra való megtérése, Lucanus első könyve. 1776. Bessenyei György Társasága. 1777. Anyai oktatás. 1777. Hunyadi János élete és viselt dolgai. 1778. Holmi. 1779. A magyar Néző. 1779. A hármas vitézek vagy Triumvirátus. (Szomorújáték Voltaire után). 1779. Galant levelek. Egy magyar Társaság iránt való Jámbor Szándék. 1790. Mátyás király, hősköltemény hat énekben. 1773. A magyar nemzetnek szokásairól, erkölcseiről, uralkodásának módjairól, törvényeiről és nevezetesebb viselt dolgairól. Tudós társaság. (Beszélgetés az emberi boldogságról). A méltóság keserve. 1776. A természet világa, vagy a józan okosság. (Tanköltemény) (1794–1801). Debreczennek siralma. 1802. Az ember (Pope után). 1803. Dudásból lett doktor. (Vígjáték). A társaságnak eredetéről és országlásáról. 1804–16 stb.
