Házi ipar.
Házi ipar.
Több feljegyezni valónk van Szabolcs vármegye háziiparának multjára nézve. Hajdú-Nánás, mely azelőtt Szabolcs vármegyéhez tartozott, szalmakalap iparával exczellált; a nánási primitiv, de olcsó szalmakalapok az egész országban ismeretesek voltak. Nagy kiterjedést nyert a Tiszamentén a sásfonás, igen szép és tartós gyékényeket, dohánytartókat, szakasztókat, kenyérkosarakat és más hasznos czikkeket állítottak elő. Várda és Ibrány vidékéről látták el s látják el még most is lábtörlőkkel és gyékényekkel a felvidéki fürdőhelyeket. Keresett háziipar-czikk volt a sásból készült, úgynevezett szalma-dikó (szalmaágy) is, Turán háziiparszerűleg állították elő a közkedveltségű turai csutorát (csontból készült pipaszár-szopóka), mely fél „S” betűhöz volt hasonló s az ország minden vidékén kelendőségnek örvendett. Ez iparágra czélozva maradt fenn eme közmondás: „Azt hiszi, hogy ő találta ki a turai csutorát!”
A Tiszamentén foglalatoskodó halászok halászati eszközöket, u. m.: hálókat, varsákat, kivájt csónakokat, evezőket stb. nemcsak a saját használatukra, 320de elárusítási czélokra is háziiparszerűleg állítottak elő s ezen foglalkozás mindinkább széleskörűvé és jövedelmezővé vált, jelenleg azonban már majdnem teljesen elveszítette régi jelentőségét. Felemlítendő a háziiparágak közül a vászonszövés, mely a szabolcsmegyei községek ősrégi foglalkozása és sok községben még ma is gyakoroltatik. Egyes helyeken az összes lakosság vászonnemüi kizárólag otthon szőtt vászonból készültek. A salétromfőzés mint háziipar, szintén több község lakosságának nyujtott állandó foglalkozást; különösen Ibrányban és Demecserben a salétromfőzés az összes lakosság egyik főfoglalkozása volt.
